|
|
|
Láttuk mégKrokodil DundeeArdai Zoltán
Minden kor előkelőit izgatták az elmaradottabb kultúrákból érkező jövevények, de az előkelő nők ilyen vonzalmai csak a felvilágosodás idején, a civilizáció-kritika jegyében kaptak előnyös erkölcsi megvilágítást. Voltaire regénye az „értelmes vademberről” örökösen megújuló divatot teremtett: ahogyan a 18. század nyitott szellemű francia kisasszonyainak, éppúgy a mai nemzetközi jet-set szépeinek is az áll a legjobban, ha egzotikus figurákkal mutatkoznak a maguk szokott környezetében. Persze ami a gazdagok világában legfeljebb szalonbotrány, az regényekbe és filmekbe foglalva milliók mulatságának és meghatódásának tárgya, akármelyik évtizedet írjuk. A jelen moziközönsége ugyan kevéssé fogékony már a Tarzan-sorozat filmjeire, de csupán azért, mert zavarja ezek nyílt és egyszerű érzelgőssége. Az új világsiker, a Krokodil Dundee is szentimentális film, csakhogy rejtetten az, hiszen komédia. Itt a messziről jött, acélos arcú főhős értetlenül ténfereg egy bidé körül, sőt mélyebb humorú pillanatok is akadnak, egy-egy olyan jelenetben, amelyben Dundee nem „a nagyváros jelenségeit”, hanem éppen a mai New York-i élet szokásait értelmezi át a maga észjárása szerint.
A napszítta krokodilvadászért New York egyik sajtómoguljának bámulatos alakú leánya helikopterezik el – állítólag az őserdőbe. (Jól láthatjuk most, mennyire ritkásak a mai őserdők. Ha „a Föld tüdeje” így zsugorodik tovább, pokoli helyzet állhat elő: a helikopterrel kutató lányok sem bukkanhatnak már férfias férfiakra, miközben öltönyös udvarlóik ellenszenvesebbekké válnak, mint valaha.) Dundee és a dáma kapcsolata a metropoliszban is imbecillis reklámmeseként folytatódik – csak néhány motívumában van köze a való élethez –, mégis magával sodorja a nézőt. Ennek titka az, hogy a műfaji megformálás ezúttal tökéletesen megfelel a mese idétlen jellegének. A Krokodil Dundee burkolt (ének nélküli) operett-musical, amelynek végső, boldog tömegjelenete már igazi finálé: a szereplők énekszerű kiáltozásai közben hallható zene valójában nem zenekíséret, hanem szinte maga a cselekmény beteljesítője.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1085 átlag: 5.5 |
 |
|
|
|
