Láttuk még

Az üldözött és a vak

Justyák János

Egy rejtekhelyet kereső férfi zavarja meg a vidéki kastélyában visszavonultan élő vak színész érintetlen nyugalmát. Különböző sorsuk és mentalitásuk ellenéra a bizalom törékeny jegén egyensúlyozva a két férfi az idegenkedéstől lassan a cinkosságig jut el. Ami végtére nem is olyan meglepő, mert igazából magányos lelkek, akik szabadulni szeretnének az egyedülléttől. Ez viszonylag könnyen sikerül is, mert a szerepek maguktól kínálkoznak, a színész rátalál nézőjére. Ehhez a kamarajátékhoz antik szobraival, franciásan kifinomult miliőjével a kastély hatalmas épülete szolgál díszletül. (Henri Alekan, a világhírű operatőr szemmel látható élvezettel veszi ki részét ebből a színházasdiból, térbevilágításaival teátrális atmoszférát teremt.) Jean-Louis Leconte rendező és Gérard Brach forgatókönyvíró (aki többek között Polanskival, Antonionival, Joszelianival dolgozott együtt) a lélektani kamaradrámát egy thriller keretébe foglalja. A történet végén a bűntársait eláruló üldözöttnek egy titokzatos gyilkos tőrbe csalt áldozataként, kővel a szájában kell meghalnia. Lelki finomságokból lövöldözésbe váltani a színésznek bizonyára érdekes játék, a nézőnek nem annyira.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1988/02 57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5105

Cikk értékelése:

szavazat: 1141 átlag: 5.36