|
|
|
Láttuk mégA Nílus gyöngyeKovács Ágnes
A film tulajdonképpen A smaragd románcának folytatása, amely nagy kasszasiker volt az USA-ban, és a hazai mozikban is játszották. Újra találkozhatunk tehát a Columbiában „összekerült” újdonsült szerelmesekkel (Michael Douglas és Kathleen Turner), akik már éppen unatkozni kezdenének (kaland hiányában) a Riviérán veszteglő luxusjachtjukon, amikor a „sors keze” egy őrült diktátor személyében újabb izgalmas kalandokba keveri őket. Omer kalifa (így hívják a diktátort) ugyanis olvasta a filmbeli fiatal írónő összes regényét, amelyek inkább egy romantikus ponyvaregényeken felnőtt szerző kitalálmányai, mint a valóságot ábrázoló, komoly irodalmi művek. De éppen ez a körülmény az, amely „összehozza” a kalifát és az írónőt. A mindenre elszánt diktátor éppen ezért választja ki hősnőnket „krónikaírójának”, mert ostobának és felületesnek tartja. Az írónő pedig azért vállalja el a megbízást, mert végre valami „komoly” dolgot akar csinálni. Jack, az írónő szerelme nem nagyon örül az ötletnek, és az első pillanatban úgy tűnik, véget ért szerelmük… De megjelenik Tarak, a szufi forradalmár, és rákényszeríti a fiatalembert az Omer elleni összeesküvésre… Hogy a filmben mégis legyen valami eredeti, az Omer elleni harc fordulatai közben kiderül, hogy a Nílus gyöngye nem valami milliókat érő ékszer, hanem egy bájos, kedves „szent” ember (esernyőjével Gandhira emlékeztet), akinek helyére a gaz Omer pályázik, mert hamis prófétaként félre akarja vezetni a népet.
Aki látta Az elrabolt frigyláda fosztogatói című filmet, annak csalódást fog okozni ez a produkció, mert bár az is igazi „limonádé” volt, tele volt ötletekkel, humorral, amelyre az ember néhány hónap múlva is visszaemlékezik. Ez a film sajnos – bár nem kis pénzbe kerülhetett – a moziból kilépve azonnal kitörlődik az emlékezetből.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1091 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
