KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vakjáték

Tamás Amaryllis

 

Mintha a Mario és a varázsló szuggesztív travesztiáját készítette volna el vizsgafilmjeként a Lodzi Filmművészeti Főiskolán Dominik Wieczorkowski-Rettinger. Az inspiráció Thomas Mann-i; a szereplők a plakátragasztók kasztjának szürkén tarka sokaságából emelkednek ki.

Az Öreg, a rejtélyes Cipolla-figura mániákusán hisz az akaratnak, a pszichés energiának a nehézkedési erőt is legyőző erejében. Számára a repülés a teremtés mágikus újrafelfedezésének szimbóluma. A megközelíthetetlen másik világ halálos bűvöletének áldozataként vonzza-taszítja médiumait, megölt fiát, elhagyott szeretőjét, zsarolható pszichiáter barátját és gátlásos pártfogoltját, Mario-Jedreket. Az Öreg végigjátssza a sorstól rászabott szerepet; halálba küld és gyógyít, elkápráztat és összeroppant. A „nagy ugrásra” végül maga vállalkozik, extrém kísérlete mégsem önmaga felett kimondott ítélet, hanem cinikus válasz magamagának s üzenet a mindenkori Cipolláknak a mélyben állók lelkierejéről.

A cipollai világ – e nyomasztóan sejtelmes atmoszférájú, kitűnően megfigyelt portrék, helyzetek és színterek mozaikjából összeálló film szerint – ha létezik, csak saját paródiájaként vegetál, s ábrázolása is csak karikatúra lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4739