KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/november
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Veress József: Szilágyi Gábor (1942–2001)
• Csontos János: Megjegyzések egy tévékritikához

• Schubert Gusztáv: Képeltérítők Pokoli tornyok
• N. N.: Amerika romokban Paranoia-mozi
• Hirsch Tibor: A halál dobozai Borzalom-dramaturgia
• Herpai Gergely: Tabutéma Terror-játékok
• Spiró György: A Kéttoronyba zárva Amerikai éjszaka
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 1. rész
• N. N.: Tarr Béla a Filmvilágban
• Gelencsér Gábor: Belföldi magyarok A Kádár-kor emberképe
• Andor Tamás: Boldog évek In memoriam Simó Sándor
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Android-szerelem A. I. – Mesterséges értelem
• Tillmann József A.: A M.I. mutánsaink Kubrick és az A. I.

• Beregi Tamás: Homo Chimpansiensis A majmok bolygója
• Pápai Zsolt: Sors-puzzle A kizökkent idő filmjei
• Békés Pál: Életfogytig piknik Ausztrál filmek
KÖNYV
• Nánay Bence: Nem strandolvasmány A mozgás-kép
• Palotai János: Szekond A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében
KRITIKA
• Báron György: Lógva hagyva Paszport
• Takács Ferenc: XX Nexxt
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Köszi a csokit!
• Hideg János: A panamai szabó
• Kovács Marcell: Get Carter
• Turcsányi Sándor: Szajré
• Varró Attila: Halálos iramban
• Hungler Tímea: Amerika kedvencei
• Elek Kálmán: Kardhal
• Köves Gábor: A sárkány csókja
• Vidovszky György: Amerikai pite 2.
• Tamás Amaryllis: Gandhi – Egy vezér születése
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ground Zero

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében

Szekond

Palotai János

 

A kötet a cím szerinti taglalásban tíz tanulmányt és egy tanári székfoglaló előadást tartalmaz. Előbbiek másodközlések; korábban megjelentek szakfolyóiratokban, kötetekben. Az előadás 2000-ből, a legkorábbi írás a hetvenes évek végéről való, a többi a nyolcvanas-kilencvenes években keletkezett.

Az első csoportban három tanulmány filmhatás-, illetve ízlésvizsgálattal foglalkozik; a másodikban két írás a rádióműsorokkal; a Kossuth adó híreivel (tartalomelemzés), valamint a Petőfi riportműsoraival a kilencvenes években, amikorra megszűnt az állami adók monopóliuma. Végül a harmadik rész tévésorozatokat elemez, főleg a nyolcvanas évekből, felidézve a szappanoperák – s egyben a kutatások hőskorát. A kötet egységes kronológiával a hazai közvélemény-kutatás rövid történetének áttekintését is nyújthatná, amit azonban megtör a tematikus bontás. (Bár ez utóbbi sem mindig érvényesül, mivel a tévéhez kerül a rádiós Szabó család és az Onedin család összehasonlító hatásvizsgálata is.) Így a címben ígért tükör töredékeire esik, s az olvasónak kell összeraknia.

A közvélemény-kutatás a hetvenes években vált rendszeressé Magyarországon a Magyar Rádió Tömegkommunikációs Kutatóközpontja révén. Az előzmények közé tartoztak azok a filmhatás-vizsgálatok, amelyeket a Filmtudományi Intézet kezdeményezett a hatvanas években a Kovács András filmjeit – Nehéz emberek, Hideg napok, Falak – követő viták alapján, majd Jancsó Miklós és Bacsó Péter munkáinak befogadását vizsgálta Taródi-Nagy Béla, Helmich Dezső és Féjja Sándor. Ezek egy része a hetvenes években megjelent a Film és közönség-füzetsorozatban. A szerző a „Téká” munkatársa volt; adatbázisát innen nyerte, de hogy ez mennyire teljes, nem az írásokból derül ki. (Azok jórészt rövidített változatban jelentek meg.)

A kötet első tanulmánya (1979) egy olyan filmhatás-vizsgálatról szól, amelyben a tévének és a Rádiónak is szerepe volt: A halottlátó először irányította a figyelmet a parajelenségekre és a médiára. Többről van szó, mint pusztán egy filmről, s feltételezhető, hogy a továbbiakban a média új megközelítéséről lehet majd olvasni, mivel a cím is általánosabb következtetést vetít előre. A folytatás azonban elmarad a várttól; az olvasó nem tudja eldönteni, hogy mennyire megalapozottak az illusztrációként használt tények, illetve az eredmények és a következtetések mennyire általánosíthatók. Ugyanez a helyzet, amikor a Menedékjog televíziós sugárzásakor, a két televíziós csatorna szétválasztásával kapcsolatban a szerző megállapítja, hogy „a TV2 ugyanúgy megkapta a korlátozott nyilvánosság lelki higiénés szerepét…, s e nagyobb mozgásteret színvonalasan töltötte ki. Emblémájával, belső tereinek berendezéseivel, a riporterek, bemondók öltöztetésével egy Európához való kapcsolódási igényt jelez…” (34. o.) Másutt egyáltalán nincsenek adatok; azt például egyértelműnek kell tartanunk, hogy a 40 év felettiek kivételes esetekben mennek moziba, a fiatalok viszont szeretnek moziba járni, és nem szeretik a videót, de használják. (44-45. o.)

E megállapítások fontosnak tűnhetnek, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgált időszakban döntő változások történtek a társadalmi viszonyokban, a technológiában, az elektronikus jelszférában, a kommunikációs rendszerben. E változások, a – folyamatos – tendenciák azonban inkább longitudinális típusú vizsgálatokkal, összehasonlító módszerrel kutathatók (Gerbner), s nem rövidtávú, kampányszerű hatásvizsgálatokkal.

A kutatási beszámolók mellett szerepel a kötetben a szerző székfoglaló, tézisszerű előadása a filmrendezőnőkről. Az írás nem foglalkozik az utóbbi idő feminista filmszemléletével és -elméletével, a tények szintjén marad. A történeti áttekintésből kimaradnak olyan jelentős alakok, mint a német újhullámos Margarethe Von Trotta, az olasz Liliana Cavani és Lina Wertmüller, az orosz Larisza Sepityko és Kira Muratova. A magyar rendezőnői vonulat ugyanakkor folytatódik a kilencvenes évektől induló újabb generációval: Enyedi Ildikóval, Szabó Ildikóval, Fekete Ibolyával, akiknek életútja, szerepe a magyar filmben szociológiai szempontból is figyelemre méltó, miként az animációs film „emancipálódása” – ami viszont kívül maradt a látókörön.

 

Kodolányi János Főiskola, 2001.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3505