KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Számkivetett

Mátyás Péter

 

A négy részből álló film elején hősünk, Chuck Noland, a munka megszállottja, egy repülőgép-szerencsétlenség következtében a Csendes-óceán lakatlan szigetére sodródik, ahol végeláthatatlan harcba kezd az életben maradásért. A második rész az emberi evolúció szimbolikus bemutatása a víz- és élelemszerzéstől a hajlék keresésén át a tűz felfedezéséig. A harmadik az életmentő tutaj elkészítésére és a tengeri utazás megpróbáltatásaira, míg a negyedik a civilizációba való visszatérésre koncentrál. Modern Robinson Crusoe-történet, ám míg Defoe a természet erőit legyőző, az emberi élet feltételeit megteremtő diadalmas ember eszményét hirdette, addig Zemeckis a társadalomból kiemelt, a technikai eszközeitől megfosztott embert állítja középpontba. Az elhagyatott és magányos Hanks ruhadarabjaival együtt fokozatosan megszabadul régi énjétől is. Felismeri a szerelem (menyasszonya arcképe) és a barátság (Wilson névre keresztelt röplabda) fontosságát, ám ezektől a közhelyektől a nézők nem lesznek boldogok. A rendező nem bízott a képek erejében, ezért Hanks időről-időre egyetlen társával, a megszemélyesített röplabdával monologizál. Bár a film nagyobb részében keveset beszélnek, ez mégis több a szükségesnél. Végül is mindaz, ami jó a Számkivetettben, az Defoe regényéből származik. A remény szimbólumaként partra vetett, angyalszárnyakat ábrázoló doboz viszont már amerikai találmány, akár a giccs címkéje is lehetne. Az érzelgős és konvencionális befejezés felemészti Hanks morális odüsszeiájának tartalékait. Így hiteltelen a szerelem és barátság szembeállítása a pénz és hatalom hétköznapi világával. Amikor pedig egy könnyek és eső áztatta édes-bús jelenetben hősünk a család szentségének nevében lemond szerelméről, a jobb ízlésűek elfordulnak a vászontól.

A Számkivetett Hollywood eszményeit illusztrálja szépen lekerekítve, biztonságos kliséket alkalmazva, az Oscar-díjra éhesen. Mi itt, Európában, más kultúrával a hátunk mögött, ugyanezt nevetségesnek érezzük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3218