A világ már csak ilyen… Újra és újra meg kell valakinek váltania. Ezen szükséglet kielégítéséhez azonban a legkülönbözőbb rémeket kell a falra festeni, amelyek leküzdése után kollektíve szabadulhatunk meg a gonosztól. Hollywood profán mitológiája szerint a fenyegetés lehet külső (pusztító óriásmeteor, álnok földönkívüli) vagy belső (hibbant diktátor, elvetemült terrorista), vagy esetleg más önjelölt próféta próbálkozik az igazságosztással.
A harc mestereaz utóbbi kategóriába tartozik. A filmben minden amerikai masszív Kína-paráját látjuk megelevenedni, amely szerint a triád megjelenése csak az előszele a sárga inváziónak. Ám a történetben éppen nagyszabású kereskedelmi megegyezésre készül a két nagyhatalom, és ezt a sokszereplős diplomáciai játszma résztvevői mind saját szájuk íze szerint próbálják manipulálni. Wesley Snipes az ügyeletes világmegmentő titkosügynök szerepében kénytelen rendet vágni a fondorlatos helyzetben, miután maga is minimum három erőszakszervezet célpontjává válik.
A politikai krimi műfaji szabályai szerinti négy-öt drámai fordulat (ki irányít kicsodát?) és rengeteg látványos akciójelenet (ezek mintája többnyire a Mátrixirreális világa) után Shaw ügynök meglepő módon teljesíti küldetését. Mindenki hátradőlhet: helyre állt a status quo, hősünk pedig Franciaországba megy kipihenni kalandjait kínai (!) barátnőjével.
A politikai korrektség azonban talán mégsem az ilyen műanyag befejezésekben teljesül. Feltehető ugyanis a naiv kérdés: a film legbrutálisabb gyilkosságait vajon miért kizárólag véreskezű kínai gengszterek követik el?
