KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schauschitz Attila: Operett és foxtrott Emigránsok

• Schubert Gusztáv: Virtuálfrász Dr. Caligaritól Mr.Smith-ig
• Kovács Marcell: Agyfürkészők Amerikai paranoia
• Nevelős Zoltán: Maffia, korrupció és magányos hősök Olasz paranoiafilm
• N. N.: Maffia és paranoia
• Varró Attila: Walker, mon amour Kultuszmozi: Point Blank
• Hungler Tímea: Magányügyek Szingli-stílus
• Vágvölgyi B. András: Elvirágzó vágy/álmok Fitnesz-fasizmus
• Horeczky Krisztina: Párnafilm Nők a moziban
• Vaskó Péter: Terézanyu mozija Beszélgetés Bergendy Péterrel
FESZTIVÁL
• Báron György: A nagy zabálás Mediawave
• Pápai Zsolt: A kép színeváltozásai Brit Filmnapok

• Takács Ferenc: Cloyne püspöke moziba megy Beckett és a Film
KÖNYV
• Kovács István: A vasember kora Andrzej Wajda: A film és más hívságok
• Csantavéri Júlia: Vágtában Dobai Péter: Angyali agresszió
• Kelecsényi László: Barátkozás a káosz démonával Bíró Yvette: Nem tiltott határátlépések
KRITIKA
• Beregi Tamás: Forduljon Smith-hez Mátrix – Újratöltve
• Nyírő András: A promo veled van Mátrix-kampány
• Győrffy Iván: Agyhalál Naqoyqatsi
• Békés Pál: v + f Adaptáció
• Horváth Antal Balázs: Spanyol rulett Intacto
• Ádám Péter: Állat az emberben Véresen komolytalan
DVD
• Pápai Zsolt: Fegyverre feszítve Terrence Malick: Sivár vidék
LÁTTUK MÉG
• Hungler Tímea: A vonzás szabályai
• Takács Ferenc: Birtokviszony
• Köves Gábor: Azonosság
• Dóka Péter: Egy csók és más minden
• Vaskó Péter: Tulipános Fanfan
• Csillag Márton: Londoni csapás
• Tosoki Gyula: Halálosabb iramban
• Csillag Márton: Több a sokknál

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy csók és más minden

Dóka Péter

 

A film első percei komoly tanulsággal szolgálnak: ha megcsalásról és öngyilkossági kísérletről szóló melodrámai pillanatokat videografikával próbálunk feljavítani, meglepően idétlen jelenetekhez jutunk. A reklámfilm-stílus cseppet sem finom utalás arra, hogy a film olyan New York-i művészekről szól, akik közül többen a reklámfilm-bizniszben tevékenyek. A képi tobzódásnak nem esztétikai okai vannak, az alkotók egyszerűen ki akarták elégíteni perverz vizuális vágyaikat.

A színész Fisher Stevens rendezte és a szintén színész Patrick Breen írta a történetet, amelynek lényege, hogy egy csók világégést idézhet elő egy baráti társaságon belül. Breen magának kreálta a legjobb szerepet: ő Peter, a színész, a kedves balek, a hűtlenség legfőbb áldozata. Az ő barátnője, a nimfomán balett-táncosnő bolondítja meg a kanos Dagot, a reklámfilmrendezőt. Dag alakítója, Ron Eldard azzal érdemli ki már első perctől a néző rokonszenvét, hogy megszólalásig hasonlít Tim Roth-ra. Folyik a félrelépés, a hisztizés, míg egy sunyi pillanatban a történet fekete komédiába hajlik át. Nincs visszaút. Olyan gátlástanná válik az időkezelés és a történetvezetés, és olyan tempóban kezdenek hullani a szereplők, hogy az ember elérzékenyülten gondol a magyar amatőr fesztiválok VHS-re készült filmparódiáira. Nincs különbség, csak itt méretesebb a büdzsé.

Könnyed, komolyan nem vehető film készült, jellemek nélkül, sorsok nélkül, sodró lendülettel. Legjobb hátradőlni, és megadni magunkat. A formai szabadságának ugyanis van némi bája, még ilyen formában is több élvezetet nyújt, mint egy kicentizett tucatmozi. A filmben egy kevés művészet is akad. Ezért a tehetséges Marisa Tomei-nek lehetünk hálásak, aki egy domina hajlamú pincérnőt alakít. Az ő ördögi alakja él egyedül, amikor ránk vicsorog a vászonról, már-már igazi filmet látunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2312