KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A halál záloga

Kovács Marcell

 

Ölni és meghalni Los Angelesben. Michael Mann új filmje két, valóságból merített történet (A bennfentes; Ali) után újra a rendező kedvenc műfajában készült, és kedvenc helyszínén kedvenc témáit boncolgatja.

Egy jóságos fekete taxisofőr eleinte engedelmesen fuvarozza a cinikus fehér bérgyilkost öt feladatból álló körútján, de azután összeszorítja a fogát és szembeszáll vele. Az egyetlen éjszaka alatt játszódó, véletlenek sorozatából formálódó sztorit gyönyörű képek vezetik fel: a sztrádákat felülről lassan követő kamera felvételei sűrűre vágott közelikkel keverednek, a Mann kézjegyének is tekinthető motívum, a felhőkarcolók napfényben szikrázó ablaktengere most a sötétben villódzó neonfeliratokat tükröz szerteszét. A Made in L.A./Szemtől szemben mintájára az események egyre felpörgő ritmusát első pillantásra a második félidő mesteri akciójelenetei adják, a középpontban egy szilánkos felépítésű diszkós lövöldözéssel, ám most is a két főszereplő közötti kölcsönhatás a film igazi motorja. Ugyanannak az éremnek a két oldalát jelentik ők, és ezúttal mintha az időben elcsúszott tükörképei volnának egymásnak: a könyörtelen mészáros egykor épp ilyen merengő jótét lélek lehetett, miközben a csupa szív álmodozónak csak gyilkossá válva van jövője.

A Szalmakutyák vagy a Hetedik a megsemmisítő vereség érzésével számolt le a bűntelen élet illúziójával, Mann filmje azonban édeskés happy enddel zárul – és nem ez vele az egyetlen probléma. Cruise iskolás igyekezettel bizonyít a szörnyeteg szerepében: a Harmadik ember Orson Wellesének pökhendi embertelenségét Max von Sydow precíz eleganciájával keveri A Keselyű három napjából, de csak az utóbbit hisszük el neki. Talán, ha a túlírt párbeszéd tapintatosan hallgatna sanyarú gyerekkoráról, és a forgatókönyv a legrövidebb út helyett időnként a kacskaringókat is felvillantaná, nem írna minden elcsípett metrószerelvényt, túlélt golyózáport és karcolás nélkül megúszott autóbalesetet nagyvonalúan a kifürkészhetetlen sors számlájára. Ebben a tekintetben a film kulcsjelenete a dzsesszklubban következik. A – naná, hogy – dzsesszrajongó bérgyilkos a koncertet hallgatva meghatottan áradozik az improvizáció szépségéről, a hangok kiszámíthatatlan egymásutánjáról, miközben a színpadon a zenészek egy ismerős Miles Davis-felvételre tátognak roppant átéléssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1615