KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
   2021/október
JANCSÓ 100
• Hirsch Tibor: A látszat hatalma Jancsó összeesküvői
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: A gyanú árnyékában A feleségem története
• Palotai János: „A munkánk akkor jó, ha láthatatlan” Beszélgetés Klingl Bélával
A HORROR ANATÓMIÁJA
• Kovács András Bálint: A félelem bére A horror-paradoxon
• Nemes Z. Márió: Kampókezek Fekete poszt-horror
• Varró Attila: A kor tünetei Pandémia-horror
SPANYOL VÉR
• Lénárt András: Hispánia görbe filmtükre Luis García Berlanga (1921-2010)
• Fekete Tamás: Gyilkos szeretet Új raj: Jaume Balagueró
• Huber Zoltán: Csak azért, hogy legyen Történetek a karanténból
• Kránicz Bence: Örökárvák Carlos Giménez: Paracuellos
NEO-NOIR
• Kovács Patrik: Búcsú a tegnaptól A film noir a hatvanas években – 2. rész
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Úszóleckék moralistáknak Sehenswert / Szemrevaló
DOKU-ZÓNA
• Margitházi Beja: Kegyvesztettek ügynöke Bryan Fogel dokumentumfilmjei
• Kránicz Bence: Vázlatrajzok, körvonalak Volt egyszer egy képregény
• Geréb Anna: Istenkeresők Szent Ignác útja
KRITIKA
• Kovács Kata: A legjobb dolgokon bőgni kell Felesleges lányok
• Baski Sándor: Van bocsánat Külön falka
• Pályi András: A csodavárás tükre Soha többé nem fog havazni
FILM / ZENE
• Déri Zsolt: Kényes részek Respect / Genius: Aretha
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Mutánsok, menekültek PAPÍRMOZI

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Felesleges lányok

A legjobb dolgokon bőgni kell

Kovács Kata

Önirónia és némi keserédes elveszettség a 30-as nők generációs mozijában.

Az elmúlt évek egyik legjobb címét viselő A legjobb dolgokon bőgni kell, Grosan Cristina első nagyjátékfilmje a harmincas éveikben járó hősök, Maja és Sára permanens kapunyitási válságáról szól. A két gyerekkori barát egy abszurd szituációban találkozik: Maja holtan találja egy idős rokonát, és míg a hullaszállítókat várja, Sára csatlakozik hozzá, hogy a néni bizarr hangulatú lakásában egy furcsa estét töltsenek együtt. A fotósként és grafikusként is kiváló rendező a filmet megelőző hat rövidfilmjével már bőven eleget kirándult a zárt szituációs kapcsolati drámák, a különös helyzetek és a tipikus női krízisek világába, hogy magabiztosan lehozza ezt a mozit (lásd az első havi vérzés traumáját, a tinédzserkor ősmagányát a Vakáció a tengerpartonban). A legjobb dolgokon bőgni kell legnagyobb erénye, hogy az alkotók Rainer-Micsinyei Nóra, Huzella Júlia és Hernádi Judit (vagy épp az epizódszerepben felbukkanó Takács Katalin) személyében olyan egyedien játszó, karakteres színészeket válogattak a főbb szerepekre, akik a történet esszenciáját jelentő öniróniát egyetlen hanglejtésükkel nagyszerűen megelevenítik.

Grosan filmje egyszerre kapcsolódik nemzetközi és hazai trendekhez, legnyilvánvalóbban pedig Reisz Gábor VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című munkájához, valamint a hazai nemzedéki közérzetfilmek sorához (Rám csaj még nem volt ilyen hatással, Egyetleneim, Fekete kefe). A különösebb társadalmi üzenetet vagy kontextust nélkülöző film fő kérdései egy beilleszkedni nem tudó (vagy akaró) generáció céljaira és jövőképére vonatkoznak. Közérzetüket jól ismerhetjük a fent felsorolt filmekből, a főszereplő Maja figurája megidézi Reisz mozijának feledhetetlen figuráját, Áront, de a mumblecore számos darabját is, például Joe Swanberg Hannah Takes the Stairs-ét, Noah Baumbachtól a Frances Ha-t (mindkét film főszerepét Greta Gerwig alakítja), vagy épp Maya Rudolph piros kabátos alakját Sam Mendes Továbbállókjából. Míg a tengerentúli filmesek gyakran szólnak női problémákról, a hazai közérzetfilmek hősei jellemzően férfiak, A legjobb dolgokon bőgni kell így mindenképpen az újdonság erejével hat, még ha az improvizatív hangulaton és az öblös hangú humoron túl kevés is benne a hozzáadott érték.

A film játékos szellemisége nem annyira a formanyelv és a stílus, mint inkább a párbeszédek és a színészi játék terén nyilvánul meg. Maja és Sára tanácstalan, vívódó karakterét a két forgatókönyvíró, Grosan Cristina és a Maját is alakító Rainer-Micsinyei a társadalmi elvárások és a személyes vágyak keresztmetszetébe helyezi, ugyanakkor a főszereplők egymást is ellenpontozzák. Nagy múltú barátságukat, mely közös kádban üldögéléshez, felületes nosztalgiázáshoz és némi katartikus civódáshoz vezet, ugyan kevéssé értjük, az azonban nyilvánvaló, hogy noha hasonló helyről indultak, ugyanarra a kérdésre adott válaszaik egymás szöges ellentétei. A megfelelési kényszer Majából szorongást és a kimondatlan elvárásokra adott renyhe reakciókat váltja ki: grafikusként a szabadúszók csellengő életét éli, de most végre megpróbál állást találni, összeköltözik a barátjával és hitelt vesz fel, ám a megállapodás, családalapítás további fokozatainak kilátása még mindig enyhe rosszullétet vált ki belőle. Vele szemben Sára már túl van húszas éveinek teljesítménykényszeres sprintjén, fáradhatatlan próbálkozások után végül felvették a színművészetire, de a csillogó karriert odadobta a gyermekvállalásért, amit – megtapasztalva, hogy szakmájában a rövidtávú memória elve uralkodik – szinte azonnal meg is bánt. Huzella Júlia, aki eleve az anyaságba beleragadt, reflektáltan vicces fiatal művész figurájára húzta fel imidzsét, nagyszerű választás Sára szerepére (a jelenet, amelyben váratlanul felbukkanó kisgyereke elől egy szekrénybe bújik, pedig egyenesen ragyogó), ahogyan Rainer-Micsinyeire is ráöntötték a magát együgyűnek kiadó, bölcsen szellemes lány szerepét. A mumblecore-ra is jellemző, természetesnek ható színészi játék és dialógusok kedvéért érdemes nézni Grosan filmjét, valamint azokért a hétköznapi, mégis egyedi női karakterekért, akik végre egy az egyben felvállalják generációjuk tagjainak minden tökéletlenségét, gyötrődését és jellegzetes bénázásait.

 

A LEGJOBB DOLGOKON BŐGNI KELL – magyar, 2021. Rendezte: Grosan Cristina. Írta: Rainer-Micsinyei Nóra és Grosan Cristina. Kép: Győri Márk. Zene: iamyank. Vágó: Meller Anna. Szereplők: Rainer-Micsinyei Nóra (Maja), Bányai Kelemen Barna (Bence), Lőrinc Katalin (Irma), Hernádi Judit (Anya), Huzella Júlia (Sára), Takács Katalin, Patkós Márton (Marci). Gyártó: Laokoon Filmgroup. 83 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15130