KritikaKifutásSós kútba tesznekTóth Péter Pál
Gulágtól az orosz műfordításig: egy rendkívüli életút dokumentuma. Galgóczy Árpád a Gulágon tanult meg oroszul,
magához hasonló száműzöttektől, a szovjetállam képviseletében gyötretésükről
gondoskodó katonáktól, hivatalnokoktól s köztörvényes bűnözőktől. Húsz évre
ítélte a Magyarországon annak felszabadítása után tartósan berendezkedő, az
ország területén jogilag teljesen abszurd módon letartóztatásokat foganatosító
s ítéleteket hozó megszálló. A haza csak 1958-ban tért egykori rab ezek után
egész életét az orosz nyelvű irodalom, mindenek előtt a romantikus költészet
magyar nyelvre történő átültetésének szentelte. Így, dióhéjban is egyszerre
vérfagyasztó és felemelő a történet, amelybe Gulyás Gyula filmje lassan,
óvatosan, az információk késleltetésének rafinált eszközét előszeretettel
alkalmazva bevon.
Előbb egy ünnepelt
fordítót látunk, aki beavat a lermontovi s puskini poézis rejtelmeibe – a
váratlanul elhangzó „Karaganda” szó ki is lóg az emelkedett kontextusból. Majd
a fordítói pályakezdés nehézségei kapcsán értesülünk a szovjet lágerekben
eltöltött időről. S még a csak ez után sorra kerülő szenvedéstörténet is
egyféle művészi aspektusból bontakozik ki, míves grafikákon időzik a kamera – hiszen
a film hőse rajztudásának köszönhette túlélését: ügyes portréit védelemmel és a
lágerban jól hasznosítható javakkal honorálta a legdurvább nehézfiúkból álló
megrendelői kör. Amikor pedig azt gondolnánk, hogy már mindent tudunk, hogy a
hosszú riportok, mélyinterjúk során kirajzolódó kép ismerősen egybevág a
korábbi, a közkinccsé lett irodalmi alkotások mellett épp Gulyásék (még
Jánossal közös) filmje, a Málenkij robot
által is feltárt képpel – kiderül, hogy még innen is van tovább: embertelen
körülmények és mindennapossá vált, nyomorúságos halálesetek ide, rablógyilkosok
és kannibálok oda, még mindig nem járunk a legsötétebb ponton. Az egyenes
tartású öregúr számára nem a tábor rettenete, hanem a szovjet katonák erőszaktétele
után öngyilkossá lett anya elvesztése a legszörnyűbb, máig ható trauma. Innen az orosz kultúra elkötelezett
közvetítőjévé válni pedig páratlan szellemi (értsd: spirituális) erőről tanúskodik.
Annak példázata ez, hogy a zsigeri gyűlöletet legyőzni, az indulatokon
uralkodni csak a kultúra képes, mert a kultúra: találkozás.
A linearitásról lemondó, a
mélyebb megértést a körkörös építkezéssel elősegítő elbeszélésmód mindig is ott
kísértett Gulyás Gyula munkáiban, már a Gulyás Jánossal közös alkotásokban is
fel-felbukkant, de itt, ebben a filmben teljesedik ki először. Ahogy feltárulnak
a kamaszként a Szovjetunióba hurcolt, később a legkeményebb munkatábort túlélő,
sőt, odakint családot is alapító s haza csak egy magyar követségi hivatalnok személyes
kockázatvállalásának köszönhetően térő Galgóczy sorsának újabb s újabb rétegei,
az nem egyszerű történetmondás, hanem a főhős világába, gondolkodásmódjába,
élettapasztalataiból leszűrt filozófiájába történő beavatás kísérlete. Ami
akkor is egyedülálló fegyvertény, ha a film maga megformáltságában nem tud
maradéktalanul eleget tenni ennek a nemes célkitűzésnek. Annak szembeötlő nyoma,
hogy a tíz éven át forgatott portrét a rendező saját kezdeményezésből és
pénzből, az éppen megfizethető stábbal vagy akár stáb nélkül, súlyos
kívánnivalókat hagyó technikai körülmények közt készítette, csak az egyik,
kisebbik probléma. Zavaróbb, ahogy a Galgóczy önéletírásából beemelt
részleteket (és ilyen elég sok van) egy amatőr színtársulat illusztratív
árnyjátékával festi alá. Az egyébként
szokatlan s ezért eleinte érdekes formai megoldáshoz rendelt tartalom (a túlságosan
is kézenfekvő, a merő imitáción kívül egyéb jelentést nem hordozó életképek
sora) így sajnos nem megoldja, hanem csak még inkább kiemeli az irodalmi szövegek
dokumentumfilmbe történő beemelésének problémáját.
Kifutás – Vonzások és vallomások
Arkasa hudozsnyik Galgóczy Árpád életéből és emlékeiről – magyar
dokumentumfilm, 2009-2018. Rendezte és írta: Gulyás Gyula. Kép: Tóth Gergely,
Gulyás Gyula, Pápai Gergely és mások. Vágó: Tóth Gergely. Riporter: Gulyás
Gyula, Nyakas Szilárd. Szakértő: Geréb Anna, Kovács Kitti, Sárközy Réka. Narrátor:
Kárpáti Levente. Producer: Osgyáni Gábor. Gyártó: Kunt Ernő Képíró Műhely,
Bodográf. Támogató: Gulág Emlékbizottság. 103 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
