KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/május
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lillian Gish
MAGYAR FILM
• Báron György: Auschwitz működik Beszélgetés Jeles Andrással
• Balassa Péter: Jeles napok Egy kiállítás lapjai
• Gelencsér Gábor: Kép nélküli film Jeles András
• Forgách András: A megszólalás előtt Jeles András
• Kovács András Bálint: J. A. három mondata Jeles András

• Székely Gabriella: Semmi sem végződik jól Beszélgetés Otar Joszelianival
• Hirsch Tibor: Lőj a gyertyatartóra!
• Turcsányi Sándor: Egy crô-magnoni Párizsban Leos Carax filmjeiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hol vannak a tulipánok? Berlin
KÖNYV
• Ardai Zoltán: A sehonnaiak Őrségváltás
MÉDIA
• B. Vörös Gizella: Oh, Boy!* A Michael Jackson-mítosz
• Kozma György: Yoko Ono tüzet kér Videó-performence-ek a Galéria 56-ban
• Antal István: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
• Huhtamo Erkki: Érintsd meg a képernyőt Az interaktivitásról
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Veszett Kutya és Glória
• Sneé Péter: Játékszerek
• Hegyi Gyula: Fehér sivatag
• Turcsányi Sándor: Abszolút kezdők
• Turcsányi Sándor: Kampókéz
• Barotányi Zoltán: Kőbunkó
• Tamás Amaryllis: Egy meg egy az három

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Veszett Kutya és Glória

Ardai Zoltán

Öreg este van, ég a világ a boltban, zúg az éji bogár, egy útszélen leálló autóban drogüzér mészárolja le nagy fröcskölve néhány társát. Megérkezik a szolgálat; a vérnyomokat vizsgáló szakértőt kollégái „Veszett Kutyának” szólítják. A szomjazó Kutya hamarosan odébb lép, felfedezi a közeli boltot. Belépése megzavar egy fiatal rablót, aki már épp készen állt golyót ereszteni a tulaj fejébe. Mindezek az események intonációként, egy-két percnyi filmidő alatt játszódnak le. Minden józan nézői számítás szerint félóra múltán Veszett Kutya legalábbis egy vértavacskában kell már úszkáljon, fogait nyalogatva, zölden izzó szemekkel és ezután jönne még csak a java. Az ehhez igazított idegkészültség azonban enyhén szólva is fölöslegesnek bizonyul. A Veszett Kutya hangulati tartása ugyanis nemcsak megbágyad rövidesen, hanem mindvégig egyre puhul, hogy végül egészen szétkenődjék. Veszett Kutyáról kiderül, hogy született jámbor, az egész históriáról pedig, hogy a tiszta rendőrszerelem jogáról szól a förmedvény világban. Ilyen tematika csak szorongatóan jelentős filmekben, és néhány kivételes, istenáldotta giccsben él meg, a „színvonalas” produktumokban csak agonizálni tud. Hiába minden formális feszültségkeltő fordulat, az ereszkedés egyenletes. Tőrőlmetszett tengerentúli kasszasiker-modor, sztárgárda, és mindehhez annyi energiatartalom, mint amennyi annak idején a Lányok, asszonyok és más képes vasúti olvasmányok kisepikai közléseiben robbant.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1263