KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/február
POSTA
• Peternák Miklós: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Balassa Péter: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jancsó Miklós: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Kósa Ferenc: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Herskó János: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Jankovics Marcell: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Schubert Gusztáv: Mi a magyar (film) most? Nemzeti filmművészet
• Lengyel László: A megőrzés láza Kordokumentum
SPIKE LEE
• Békés Pál: Én fekete vagyok, te meg fehér A Malcolm X amerikai premierjéről

• Földényi F. László: Felhőtlen álmok nyomasztó világa Német ideológiák
• Szilágyi Ákos: Privátsztálin Joszif Visszarionovics Tarzan
FESZTIVÁL
• Báron György: Don Quijote nekiront a vetítővászonnak Szaloniki
• Létay Vera: A szó Izsák szava Genf
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rossz nyelvek Meztelen ebéd
• Dániel Ferenc: A Ford T-modell Egerek és emberek
• Báron György: A befáslizás művelete Erózió
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Nincs bocsánat
• Fáber András: 1492
• Barotányi Zoltán: Komputer-kémek
• Barotányi Zoltán: Dől a le!
• Turcsányi Sándor: Egy becsületbeli ügy
• Sneé Péter: Puszta acél
• Tamás Amaryllis: Tini krimi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dől a le!

Barotányi Zoltán

Amint az közismert, kis hazánkban – ki tudja hányadszor – ismét tombol az alapítási láz. Az új Gründerzeit idején mindenki csak arra vár, hogy végre egyszer már hozzá is dőljön a lé. Kiváló receptekkel szolgál ehhez Peter Macdonald „fekete” komédiája, melynek bemutatásával filmforgalmazóink ismét bebizonyíthatták, hogy a legbonyolultabb létkérdésekre is tudnak frappáns válaszokat adni. Protestáns etika, üzleti morál, pláne – még kimondani is iszonyat – munka? Ugyan már kérem! Lopni kell, meg csalni, azonkívül vastagon hazudozni. Miután pedig a termékeny és örökzöld sztereotípiák szerint a racionális életvezetés, horribile dictu az evilági aszkézis teljességgel idegen a feketéktől, nincs más hátra, rájuk marad a törvényen kívüli létezés strapás, ámde izgalmas útja. A kocka immár végleg megfordult, fekete filmben a jók már csakis feketék lehetnek, a rosszak viszont kizárólag sápadtarcúak, akiknek láthatóan a vérükbe oltódott az elvetemültség és a gonoszság. A főszereplő fekete testvérpár mit sem törődik velük – mit nekik ez a nyüzsgő, fehér hangyaboly, boldogan élik tücsöklétüket (kevés munka, sok pénz, lamúr és danszflór), míg csak meg nem halnak – a konkurensek. Merthogy ügyeskedni kell, meglapulni, együtt üvölteni a farkasokkal, legfőképpen pedig várni türelmesen, hisz a „nagyfejűek” – akárcsak filmünkben – előbb vagy utóbb úgyis kitörik a nyakukat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1195