DVD

Gyula vitéz télen-nyáron

Pápai Zsolt

Magyar, 1970. Rendezte: Bácskai Lauró István. Szereplők: Koncz Gábor, Őze Lajos, Kállai Ferenc. Forgalmazó: MANDA. 75 perc.

Bácskai Lauró István a szocialista tömegfilm megteremtésének egyik apostola volt a hatvanas–hetvenes években, akinek tevékenységét sajnos nem méltányolja eléggé az utókor. Szűkebb körben ugyan szabályos kultusza van, de a filmtörténetek csak szőrmentén és lakonikusan emlékeznek meg róla. Tény, hogy nem mindig jött ki számára a lépés (lásd az enervált Nyulak a ruhatárbant), filmográfiájában azonban számos izgalmas tétel akad, a krimitől (A hamis Izabella) a gyerekekkel forgatott kalandos meséig (Keménykalap és krumpliorr).

Munkásságának ékköve egy alig hetvenöt perces szatíra, amely ugyan bő négy évtizede született, de aktuálisabb, mint valaha. A középkori témájú televíziós kalandfilm-sorozat készítéséről szóló Gyula vitéz télen-nyáron különlegessége, hogy egyszerű története sok irányba nyitható, Bácskai Lauró ugyanis úgy kínál médiakritikát és Kádár-kori korrajzot, hogy közben rendre megfricskázza a délibábos képzetek által bilincsbe vert és lózungokkal megterhelt nemzettudatot is. Könnyedén rímelteti egymásra és úsztatja egymásba ezeket a fajsúlyos témákat, sőt merészen aktuálpolitizál is, amikor néhány frappáns mondattal ’56-ot vagy ’68-at idézi (a filmbeli filmben egy alkalommal „Aki magyar, velem tart!”-felkiáltással ront az ellenre Gyula vitéz, egy másik jelenetben pedig a tévésorozat gyártásvezetője és direktora arról vitatkozik, hogy az eredetileg Gyula ellenfeléül rendelt cseh lovagot a diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett török harcosra kell lecserélni).

Bácskai Lauró stílusérzékét dicséri, hogy amilyen parádésan érintkezteti a látszólag széttartó témákat, legalább annyira jól vegyíti egymással a különböző textúrájú (áldokumentarista és játékfilmes) anyagokat, továbbá lenyűgöző az a biztonság is, ahogy a bájos barkácsmegoldásokat (az óvodásan firkált és animált főcímtől kezdve a sután megkoreografált csetepatékon át az amatőr szereplők bénázásáig) struktúraképző elemmé emeli. Az előadás fényét emeli a címszerepet adó Koncz Gábor és a rendezőt megformáló Őze Lajos, akik szándékosan túljátszott gesztusaikkal járatják csúcsra a poéndramaturgiát.

Akadnak ugyan hiányosságok és hibák is (mindenekelőtt az, hogy a magánéleti szál túl vastag és némiképp érdektelen), de ezek szóra sem érdemes apróságok csupán. A filmnek nem ártott, hanem használt az idő, a beteg nemzettudat és a betegítő média kritikája ma is üt. Egyik témában sem forgatott hazai rendező jobb és hatásosabb (tömeg)filmet mindmáig.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 63-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11667

Cikk értékelése:

szavazat: 614 átlag: 5.68