KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barnie apró bosszúságai

Ágfalvi Attila

 

Barnie, a negyvenes éveiben járó francia hivatalnok naponta ingázik otthona és angliai munkahelye között. Élete kiegyensúlyozott: míg Calais-ban felesége és lánya várja, addig Londonban egymásról mit sem tudó szeretői: Marie, a fiatal francia diáklány, és Mark, az intelligens műkincskereskedő. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Barnie a születésnapjára rég várt ajándékot kap, sajnos mindhármójuktól ugyanazt: jegyet május másodikára, az Orient-expresszre…

A két férfi, két nő felállású szerelmi négyszögtörténet nem ritka a filmtörténetben, noha némi eredetiséget kölcsönöz tárgyalt filmünknek az a tény, hogy itt egy férfiba szerelmes a többi szereplő. Ha melodrámát kapnánk, akkor a történet vége nyilván tömeges halál lenne, vígjáték esetén viszont a kötelező megoldás a szereplők váratlan összetalálkozása, titkolózással, félreértésekkel, féltékenységi jelenetekkel, összeveszésekkel és kibékülésekkel. Bruno Chiche filmje arra példa, hogy egy ilyen habkönnyű, színpadra való bohózat is lehet értelmes szórakozás, ha a legalább minimálisan kidolgozott és némi egyéniséggel felruházott karaktereket rátermett színészek játsszák el, és a sokszor látott jelenetek valószerűtlenségét diszkréten groteszkbe hajló humor feledteti: ilyen például az az ötlet, hogy Barnie a családi összeomláshoz vezető nagyjelenetet a véletlenül a tenyerére pillanatragasztózott telefonnal kényszerül végiggesztikulálni és végigpofozkodni. Személy szerint én legfeljebb azt sajnálom, hogy ebből a filmből sem fog kiderülni a magyar néző számára, miért a nálunk szinte ismeretlen Patrice Lucchini napjaink egyik legjobb francia színésze. A film mindazonáltal jó választás lehet egy jóleső semmittevéssel eltöltött nyári nap végére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2592