KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tuti balhé

Tamás Amaryllis

A technikai civilizáció jeles tudoraként remekel – bírák, bűnözők, balekok univerzumában – Kim Basinger. Szellemi fölényével, intellektuális szépségével adu-Ásznak számít egy meghiúsult, majd hat évvel későbbre prolongált banki manipulációban. Fürge, mint a csík, dacol magassággal, rottweilerekkel. Maga a megelevenedett áramvonalas adatbázis, elektronikus pénztárca és mikroprocesszor. Hamisítatlan, akár egy Smart Card. Egyszóval: toplistagyőztes bankrabló. Ha mattot kellene adnia egy Deep Blue sakkozógépnek, a verseny valószínűleg a kompjuter vereségével végződne.

Hat esztendőnyi, nevelőintézetben letöltött büntetését követően életének értelmet és méltóságot igyekszik teremteni. Esélyei a nullával egyenlőék. Volt férje halálhírét költötte fiuk, Patrick előtt, a kirendelt pszichológusszakértő új család alapítását indítványozza „mély empátiával”, a korrupt nevelőtiszt cinikusan gátolja munkahelykeresésében. McCoy újra harcba kezd, amikor tisztázza magában, hogy fia a legfontosabb számára. Hatékony akciót tervez, kombinálja a hagyományos módszereket s az új médiumot. Képességein majdnem kifognak a rafinált csalók fondorlatai. A vircsaft végére azonban McCoy „megcincogtatja az egeret”: résnyire hagyja a XXI. század kompjuterajtaját (s egyúttal bezárja az Atlanta Bank széfjét.)

Kim Basinger megtört tekintete, önironikus alakítása ugyanolyan őszinte, vibráló, mint amikor megismertük két évtizede: a Most és mindörökké epizódszerepében, Prewitt közlegény szerelmeként.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=296