KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem színei

Harmat György

Az egyetemista Finn házassági ajánlatot kapott, mélyrehatóan el kell gondolkodnia rajta, emellett meg akarja írni tudományos dolgozatát. Minderre gyermekkora helyszíne a legalkalmasabb. A vidéki házban tölti hát a nyarat nagyanyja, nagynénje s egyéb nőrokonok társaságában, akik Finn esküvőjére patchwork quiltet varrnak, azaz olyan takarót, mely különböző darabokból áll össze. Innen a film (eredeti) címe (Hogyan készítsünk amerikai takarót?), és innen a szerkesztésmódja is. A hölgyek ugyanis nemcsak a quilt egy-egy darabját ajánlják fel Finnek, hanem életükét is. Történeteket mesélnek önmagukról és egymásról. A szerelmi históriák kérdéseket vetnek fel. Hogyan fulladnak unalomba a lángoló érzések? Hogyan lehet kitartani a hűtlenkedő férj mellett? És így tovább...

Mire elkészül a takaró, Finn megtalálja a választ arra, kihez kösse az életét. A rendező előzékeny összefoglaló montázsa révén a néző is tudatosíthatja magában, melyik (fiatalkori) élmény melyik mesélőhöz tartozik, sőt többé-kevésbé azt is, hogy ki milyen fokú rokona a főhős leányzónak. Íme a hollywoodi művészfilm: annyi az epizódja s a (mellesleg többnyire pompás) figurája, hogy egy Altman szükségeltetne megformálásukhoz. E mű rendezőnője a legkevésbé sem Altman. Mértanilag kiszámított felépítéssel, szép fényképezéssel, komótosan a teljes érdektelenségbe süppeszti nyersanyagát. A végén pedig nem elég, hogy Finnt az egyik történetből kiröppent varjú(!) vezeti el – mulatságos szimbolizmussal – az Igazihoz, a lány szóban is elmondja a tanulságul leszűrt banális életfilozófiát. Kár. A takaró egyébként szép. A film azonban csak falvédő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=299