KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Sergio Martino: Torzó

Nevelős Zoltán

Le corpi presentano tracce di violenza carnale, 1973

 

A dramaturgiailag indokoltnál terjedelmesebb gyilkossági jelenetek, valamint több szex és meztelenség – ez a giallo sikerének kulcsa, amivel a hetvenes évek elejének e jellegzetes olasz filmműfaja helyet kapott az amerikai grindhouse-ok és autós mozik műsorán.

Sergio Martino Torzója már a főcím alatt formás női mellekkel indít: egy hármas együttlét képélességgel bűvészkedő montázsát egy kinyomott szemű játékbaba baljós képe szakítja meg, előrevetítve a sorozatgyilkosos történet jellegzetes vulgárfreudista pszichologizálással kitalált háttérsztoriját. A perugiai nyári egyetemen vagyunk, ahol csinos amerikai diáklányok itáliai művészettörténetet hallgatnak, iskolán kívül pedig helyi srácokkal keverednek szexuális kalandokba. Az első gyilkosságra alig öt percet kell várni, és máris a giallók rugójára kattog a cselekmény, és tartja folyamatos szellemi-zsigeri izgalomban a nézőt: gyanúsítottak tűnnek fel – vörös heringek egész sora, újabb gyilkosságok történnek, közben időről időre idegenforgalmi látványosságok és pucér lányok kápráztatják a szemet. A film felénél a fókuszba került lányok közül, akik még életben maradtak, egyikük rokonának vidéki villájába menekülnek. És itt jön a meglepetés, ami természetesen nem abban rejlik, hogy a gyilkos követi őket, mert az evidens, hanem, hogy 60 perc és négy gyilkosság után a film tempót vált, és brutálisan szakítva a giallo műfaji követelményeivel – a három maradék lány meggyilkolását egy pillanat alatt elintézi, ráadásul kamerán kívül –, majd a főszereplő lány, Jane (Suzy Kendall) és a gyilkos másodpercről másodpercre végigizgulható, szinte végig dialógus nélküli macska-egér játékával folytatódik.

A Torzót ma úgy emlegetik, mint a hetvenes évek végén felvirágzott slasher egyik előfutárát. Kulcsfigurái: az arctalan gyilkos (a giallók kötelező fekete kesztyűjét viselő, de két alkalommal vászonmaszkban mutatkozó gyilkos már valahol félúton van a slasherek álarcos mészárosai felé); az áldozatok, akik általában könnyelmű szexuális kalandokba bocsájtkozó lányok; valamint a túlélő lány figurája – aki kerüli a testiséget (meztelenül sem látjuk), és aki végül megpróbál túljárni a gyilkos eszén. A slashert idéző motívumok még a világtól elzárt helyszín, az elvágott telefonzsinór, a közeliben épp a veszély felé hátráló áldozat vagy a rém lidércszerű (egy szempillantás alatt nyoma vész) feltűnése.

Martino többi giallójához hasonlóan a Torzó is része Tarantino kánonjának – ami a velencei fesztivál retrospektívje óta köztudott –, de ami igazán különlegessé teszi, az átmeneti műfajisága.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 28-31. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9103