KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Laura Betti önéletrajzi regényéről

Karsai Lucia

 

 

... amelynek címe: Teta veleta már önmagában érthetetlen, bár jelenthet fátyolos fejet, ködös gondolatokat, valamiféle kreált dialektusban... A könyvről azonban – sajnos – mindenekelőtt az a kérdés jut az olvasó eszébe: mi bír el többet, a filmszalag, vagy a papír? Ha úgy tetszik: ki bír el többet, a néző, vagy az olvasó?

Mármint értelmetlenérthetetlen képsorokból, idő- és fogalomzavarokból, események és emlékek, valóság és álom, ismert és ismeretlen személyek öncélú felvonultatásából, kavarogtatásából. Értelmetlen és érthetetlen ebben a könyvben minden, kár is tovább részletezni, inkább próbálkozzunk az ismertetéssel.

Laura Betti, az 1934-ben született, ismert színésznő (a magyar közönség legutóbb Bertolucci Huszadik század című filmjében láthatta), Pasolini hagyatékának egyik őrizője, a római filmvilág és kulturális élet népszerű személyisége könyvet írt. Az első néhány oldal után meggyőződhetünk róla, hogy önéletrajzot. Fiatal lány, mikor intézetbe kerül, ahol... és íme, máris föltolakszik a kérdés: a filmszalag bírná el jobban az itt leírt, roppant részletesen, mindent kimondva, jelzőkkel ellátva leírt leszbikus jeleneteket, vagy a papír, a nyomtatás? De rendben van, az olvasó tovább olvas (ilyenkor még a néző is rendszerint tovább nézi a filmet), és ilyen fejezetcímekkel találkozik: 1957? 58? 60?...majd más dátumok, rendszertelenebbül. És megindul a kavarodás. A szerző végig egyes szám első személyben beszél: arról, hogy színésznő lett és szép ruhákat kapott, máskor pedig, természetesen minden átmenet nélkül arról, hogy mit csináltak vele a férfiak és ő mit csinált velük, pontosabban – nos igen. Ő pontosabban írja. Egészen pontosan. És nagyon részletesen. Legyünk türelmesek, (mint a filmszalag szokott, vagy ez esetben a nyomdafesték és a papír?) – s olvassunk tovább. Hiszen az írónő ábrázolja környezetét, már megismerkedett „La Pasolini-val, „La Fellini”-vel, „Le Bertolucci”-nővérekkel, ezek a névelők ugyanis olaszul mind nőneműek. Közben a szerelmi aktusok részletes leírása váltakozik a divat, a színház, a szerepek, a film felvillantásával. És itt kezd elfogyni az olvasó türelme. Mert a testek érintkezéséről a legdurvább szavak kimondásának kíséretében részletesen értesül; arról azonban, hogy hogyan lett; Laura Betti színésznő, azt ebből a könyvből nem tudja meg sehol, soha. Filmjei után kell kutatnia emlékezetében és a filmlexikonokban, hogy ezt a tényt felidézze.

Érdekes lett volna elolvasni Laura Betti önéletrajzát, megtudni, hogyan jutott izgalmas emberek, művészek baráti és munkatársi társaságába, mit jelentettek számára eljátszott szerepei, hogyan élte ét az elmúlt fél évszázadot. A színésznő-írónő azonban mindezt nem írta meg. Az öncélú pornográf zagyvalék lehangoló olvasmány. Igaz: hasonlóan lehangoló filmélményben is volt már részünk, nem is egyszer. A legreálisabb konklúzió: mindenki egymaga döntheti csak el, melyikből mennyit bír el.

 

Laura Betti: Teta veleta. Ed. Garzanti. 1980. Milano. 206. o.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7512