KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/december
• N. N.: Ember a havasokból Szőts István
• Szőts István: Egy önéletrajz részletei
• Zalán Vince: A magunk fájdalma Csonka Bereg
• Lengyel László: Kiújult napok Engesztelő
• Bársony Éva: A Módszer Statárium
• Székely Gabriella: Filmek és csavaráruk Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
• Kézdi-Kovács Zsolt: Az átalakulás kiskátéja
• Papp Zsolt: Zakatol az ultrabal A pacifista
• di Carlo Carlo: A történelem árgus tekintete Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1971
• Zsugán István: Tizennyolc év múltán Két beszélgetés Jancsó Miklóssal, 1989
• Békés Pál: A százegyes szoba John Carpenterről
• N. N.: John Carpenter filmjei
• Barna Imre: Csak tégla A fal
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Kiálts a szabadságért!
• Nóvé Béla: A Nap birodalma
• Tamás Amaryllis: Arany és vér
• Báron György: Vidám élet
• Bikácsy Gergely: A kis csábító
• Kovács András Bálint: A bolond és a királynő
• Szemadám György: Valaki van odalenn
• Fáber András: Diótörő
KÖNYV
• György Péter: A halhatatlanság halottja Hajas Tibor (1946–1980)
• Hajas Tibor: Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vidám élet

Báron György

Az élet valóban vidám ebben a spanyol filmben, egyenesen meg kell szakadni a kacagástól. A mulatság egyik fő forrása például, hogy a szép, fiatal Ana orvosi műintézményt alapít nemi betegek kezelésére. Sorra jönnek a férfiak, kinek szifilisze van, kinek trippere, Ana mindegyiknek feldug egy katétert a micsodájába, azzal, hogy nem fog fájni, de fáj, nagyon fintorognak a páciensek. Aztán jót lehet még mulatni azon, hogy a miniszter csalja a feleségét a titkárnőjével, de ugyanezzel a titkárnővel viszonya van a beosztottjának is, aki amúgy Ana férje, így szép sorban valami viszketős nemi betegséget akasztanak egymásra, jön a kínos feldugdosás Ana rendelőjében, meg a lelepleződés, ami szintén kínos.

Mondom, csupa móka, kacagás itt minden. A rossz színészek mulatságosán ripacskodnak, a rossz rendező mindezt becsületesen filmre veszi, az operatőr kezében talán csak azért remeg időnként a kamera, mert már nem tudja tartani a röhögéstől. Különösen a katéter, az igen, az naagyon jaó! – mondhatják egymásnak, s szinte a nézőtérig hallhatóan bruhaháznak. Ne vegyük el a kedvüket: már az is eredmény, hogy ők jól szórakoztak. Ki tudja, miért ülünk mégis fancsali képpel a moziban. Pedig a dilettáns filmek időnként ellenállhatatlanul mulatságosak; különösen a rissz-rossz drámák mozgatják meg a nevetőizmainkat. A csapnivaló vígjátékok azonban inkább szomorúságot ébresztenek. Mint amikor az ügyeletes viccmesélő idétlen poénjai után hirtelen megfagy a levegő, és visszahozhatatlanul elszáll a jókedv.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5542