KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
DVD
• Pápai Zsolt: Mirka
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mirka

Pápai Zsolt

Mirka – olasz–francia–spanyol, 2000. Rendezte: Rachid Benhadj. Szereplők: Gérard Depardieu, Vanessa Redgrave, Barbora Bobulova. Forgalmazó: Independent. 113 perc.

 

Hinnénk, a mozi története immáron olyan hosszú, hogy friss témákat aligha várhatunk tőle, a rendezők jobb híján és jobbára a régieket mondják újra. A mozi – vagy inkább az élet – azonban rendre rácáfol erre. Az algériai születésű Rachid Benhadj olasz–francia–spanyol koprodukcióban az ezredfordulón forgatott munkáját másfél évtized alatt sajnálatosan kirostálta a filmemlékezet, pedig fontos és súlyos problémáról impresszíven, sőt: újszerűen beszél.

A Mirka címszereplője tízéves, árva kisfiú, aki a vele végtelenül ellenséges, ágasbogas világban próbálja megtalálni édesanyját. Első pillantásra látható, hogy „idegen” a hegyvidéki falucskában: fekete, göndör hajával és kerek formáival tökéletesen kilóg a szőkehajúak és egyszálbélűek környezetéből. Az őslakosok azonban nem csak a külleme miatt, hanem mindenekelőtt a múltja miatt gyűlölik. A kisfiú a puszta létével sebeket tép fel: Mirka ugyanis háborús viszonyok között erőszakban fogant gyermek, ráadásul nem afféle pillanat szülte erőszaké.

A film a háborúkban gyakran ipari léptékű nemi merényletek nyomán keletkező traumákról szól, de nem egészen úgy, ahogy ezt a témát előtte vagy utána látni lehetett, Klimov Jöjj és lásd!-jától Anne Fontaine egészen friss Ártatlanokjáig. A rendező ugyanis nem egyszerűen a katonák ösztön- és aljaemberi késztetéseiről, illetve a primitív vágyaik „spontán” kiélése nyomán születő háborús rémtettekről beszél. A Mirka középpontjában az etnikai tisztogatás speciális válfaja, a – leírni is szörnyű – „fajgyalázás” céljából elkövetett, a legyőzött etnikumot „genetikailag” meggyengíteni kívánó, szisztematizált nemi erőszak áll, az a barbár gyakorlat és végzetesen korcs gondolkozás, amelynek célja tehát a „genetikai uralom” megalapozása a legyőzöttek felett. Benhadj munkájának témája unikális, mert hiába hallunk rendre új és újabb hasonló esetekről, játékfilmben ez a probléma a Mirkáig nemigen artikulálódott.

Ha úgy vélnénk, hogy az etnikai tisztogatás gondolatának eme speciális változata csak a harmadik világban honos, akkor tévedünk, a kilencvenes években – a balkáni pokolban – ugyanis a közvetlen szomszédságunkban is megjelent. A Mirka fő ihletője a boszniai genocídium volt, viszont a rendező végig ügyelt rá, hogy filmje megmaradjon általános olvasatúnak, és minden konkrét információt visszatart a terrort elkövető katonák származásáról, vagy a vidékről, ahol a cselekmény játszódik. Napjaink egyik legzseniálisabb operatőrével, Vittorio Storaróval vállvetve Benhadj különös, már-már mitológiai tájat teremt a csodás dél-tiroli vidékből, továbbá gondot fordít rá, hogy a figurák is megmaradjanak absztrakcióknak. Munkájának műfaji szempontból a legközelebbi rokonai nem is annyira a hasonló tematikájú filmek, mint inkább a középkori moralitásjáték, a gesta, a tündérmese, nem csak azért, mert a világ allegóriájaként értelmezendő, elvonatkoztatott térben játszódik a cselekmény, hanem azért is, mert ezeknek a műfajoknak a fő ismérve az autonóm személyiségek helyett különböző erkölcsi minőségeket, erőket képviselő alakok szerepeltetése. A rendező zsúfolásig tölti átvitt tartalmakkal és értelmekkel a filmjét: az álnok és áruló vőlegény a maszkokról tart előadást; a gyilkos határhelyzetben bukdácsoló kisfiú, Mirka neve szláv eredetű női nevet idéz, de a gyermek határhelyzet-létet nyomatékosítja az is, hogy egy hibrid madarat szeret rajongásig. Utóbbit a titokzatos Strixtől, a madárembertől (Gérard Depardieu) kapja ajándékba, akinek a figurája valamennyi közül talán a legrétegzettebb, legösszetettebb (elég csak arra utalni, hogy a ‘strix’ a bagolyfélék családjába tartozó egyik nem, a bagoly pedig nemcsak a bölcsesség jelképe, és a titkok tudója, de éjszakai állát lévén, az alvilággal is kapcsolatban áll).

A Mirka minden erényével együtt sem tökéletes film. A szimbólumok tömege néhol elnehezíti, itt-ott keresett dialógusokkal él, illetve a cselekményvezetése is – kivált a játékidő első felében – akadozik. Mégis érdemes a figyelemre, és nem csak húsbavágó és originális témája, de megformáltsága, míves kivitelezése miatt is.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13170