KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2017/április
FILM ÉS IRODALOM
• Bikácsy Gergely: Don Quijote filmet keres Cervantes-adaptációk
• Varró Attila: Az író szelleme Philip Roth
• Baski Sándor: „Filmeket látok a fejemben” Beszélgetés Dragomán Györggyel
• Pethő Réka: Elillanó mágia A fehér király
• Murai András: Élet és mű Bergman tükörképei
GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ
• Bácsvári Kornélia: A mozgóképíró García Márquez és a film
• Bácsvári Kornélia: És ideje van a halálnak Gabriel García Márquez
MAGYAR MŰHELY
• Szekfü András: Filmes múltunk jövője Beszélgetés Ráduly Györggyel
• Tóth Pál Péter: Tanítványok A Gulyás testvérek – Pálya és kép
• Horváth Eszter: Apokalipszis után Tarr Béla: A világ végéig
• Kránicz Bence: Nem mindenki Magyar Filmhét: Kisjátékfilmek
ÚJ RAJ
• Varró Attila: Érdekkapcsolatok Joachim Lafosse
A KÉP MESTEREI
• Lichter Péter: A kép mesterei Janusz Kaminski
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: A nevetés gyógyító ereje
• Bartai Dóra: Az elnyomottak félelme Cseh Filmkarnevál
• Szalkai Réka: Északi szivárvány Finn Filmnapok
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Kísért a múlt 1945
• Huber Zoltán: Nyereg alatt Kincsem
• Kránicz Bence: Mellébeszélők Víziváros
DVD
• Pápai Zsolt: Mirka
• Kránicz Bence: Harc a szabadságért
• Varga Zoltán: Azok a csodálatos Baker-fiúk
• Soós Tamás Dénes: A mi emberünk
• Géczi Zoltán: A sanghaji maffia
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kincsem

Nyereg alatt

Huber Zoltán

Profi kosztümös kalandfilm instant fogyasztásra, mellékhatások nélkül.

 

A plázák népét magyar filmre becsábítani igen komoly kihívás, a Kincsem a Várkonyi-féle történelmi szuperprodukciók áramvonalasított, aktualizált attrakciós potenciáljában bízik. Az óriási tömeg- és csatajelenetek, a több szálon futó eposzi építkezés helyett a XXI. században már a mai poénok mellett a tempó, a főhős vagánysága és a versenyek koncentrált energiája adják a feszültséget, de a közönséget most is a magyar történelem színpompás díszleteivel csalogatják az alkotók. A szerelem és bosszú univerzális meséjéhez a kiegyezés korabeli kulisszák felpörgetésével kevernek helyi ízeket.

Herendi Gábor ezúttal a Valami Amerika és a Magyar vándor két véglete közötti arany középutat választotta. A Kincsem is a nagybetűs hollywoodi történetet meséli újra, de a klasszikus álomgyári fordulatok már nem a mesterségesen édesített budapesti hétköznapokban, hanem egy digitálisan feljavított történelmi háttér előtt zajlanak. A nézővel összekacsintó kortárs poénok és beszólások menetrendszerűen érkeznek ugyan, de szerencsére kevés vizet zavarnak. A lényeg a mellőzött, vesztesnek bélyegzett hős győzelme, a gonosz ellenfél legyőzése és a nő megszerzése, szexi bőrcilinderekkel és csipkékkel, meg pofaszakállakkal körítve.

Maga a címszereplő kecses szimbólum, a két főhőst meghatározó jellemvonások élő, fújtató megtestesülése. A kezdetben értéktelennek tartott ló a szabadságharc után mindenét elveszítő, ösztönös tehetségét léha duhajként elpazarló Blaskovich Ernő tükörképe. Ahhoz, hogy a férfi versenylovat faraghasson a csiszolatlan gyémántból, előbb önmagával kell tisztába jönnie. A vad, megszelídítőjére váró csodakanca egyúttal a vágyott nő állati megfelelője is, aki akaratán kívül egyúttal a bosszút beteljesítő győzelem akadályává válik. Hősünk az ősellenség egyetlen lányába szeret ugyanis bele, az előtte álló kihívások és dilemmák így a gyönyörű állat versenyeitől, a konkrét történelmi kontextustól függetlenül, bárki számára átélhetőek.

A Kincsem a minél szélesebb közönség megnyerése érdekében a globálisan bevált receptekre szavaz, a piros-fehér-zöld színkombináció csak a csomagolás miatt érdekli. Emiatt akár dicsérni is lehet az alkotókat, hiszen így egyúttal a népi giccs, a kínos nacionalizmus és a testszagú magyar virtuskodás csapdáit is messzire elkerülik. Másrészt viszont hiába látjuk az épülő Szent István-bazilika képeit és bukkan fel többször maga Ferenc József is, az Osztrák-Magyar Monarchia kizárólag a ruhák és helyszínek szintjén fontos, mint romanticizáló elem. Egy bevallottan szórakoztatni akaró kosztümös kalandfilmben ez persze nem feltétlenül baj, de az alapvetően a főhős jellemfejlődésére és a nő meghódítására koncentráló történetben ez esetben kissé elsikkadnak az ellenfelek. Gáspár Tibor és Keresztes Tamás remek színészek, de a karaktereik kidolgozatlansága miatt nem érezzük fenyegetőnek a jelenlétüket.

A fordulatok és történések dramaturgiai megalapozottságát az alkotók többször feláldozzák az elérni kívánt hatás oltárán, de a ló, a férfi és a nő ügyesen egymásra játszott hármasa képes végig fenntartani a feszültséget. Régen láttunk ennyire csibészesen sármos magyar férfihőst, Klára pedig pont az a belevaló csaj, akit el tudunk képzelni mellette. Nagy Ervin és Petrik Andrea párosa nagy találat és nemcsak azért, mert tökéletesen működik közöttük a kémia. A két színésznek elhisszük a drámát és az elemi kalandvágyat is, ami a figuráikat egymás felé sodorja. A film pergő ritmusa, a sztori csavarjai és a derbik izgalma nem érnének sokat, ha nem szurkolnánk nekik kezdettől.

A Kincsem érezhetően a lehető legkisebb ellenállás és nagyobb látvány felé halad, ez utóbbira pedig tényleg nem lehet panasz. Különösen, ami a ruhákat és a tárgyi környezetet illeti, a finoman steampunkos kiegészítők és mütyürök, a tökéletesen szabott zakók vannak annyira emlékezetesek, mint az egyébként kimondottan mozgalmasra sikeredett vágták. Van tehát kiért izgulni és van min legeltetni a szemet, a könnyed fogyasztást tényleg semmi nem gátolja meg. Az átgondolt, kimért profizmus uralja a filmet, annak minden előnyével és hátrányával együtt.

 

Kincsem – magyar, 2017. Rendezte: Herendi Gábor. Írta: Hegedűs Bálint, Herendi Gábor. Kép: Szatmári Péter. Zene: Hrutka Róbert. Szereplők: Nagy Ervin (Blaskovich Ernő), Petrik Andrea (Klara von Oettingen), Gáspár Tibor (Otto von Oettingen), Keresztes Tamás (Gerlóczy), Gyabronka József (Hesp), Rátóti Zoltán (Blaskovich Bertalan), Fekete Ernő (Ferenc József császár). Gyártó: Café Film. Forgalmazó: Fórum Hungary. 110 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13158