Streamline mozi

Az utolsó bűntény

Baski Sándor

Last Days of American Crime – amerikai, 2020. Rendezte: Olivier Megaton. Írta: Rick Remender művéből Karl Gajdusek. Kép: Daniel Aranyó. Zene: David Menke. Szereplők: Édgar Ramirez (Graham), Anna Brewster (Shelby), Michael Pitt (Cash), Sharlto Copley (Sawyer). Gyártó: Radical Studios / Mandalay Pictures. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 149 perc.

Ha egy cinefil időutazó magához venné Rick Remender (Orgyilkos osztály, Tokió szelleme) disztópikus, noir- és heistelemekkel dúsított képregényét, a Last Days of American Crime-ot, és a 90-es évekbe elugorva Tony Scott vagy Kathryn Bigelow kezébe nyomná, olyan műfaji klasszikus születhetne, amelynek mára Az utolsó cserkész vagy a Strange Days mellett lenne a helye streaming-oldalak kínálatában. Az eleddig Luc Besson főállású avatárjaként működő Olivier Megatonnak (A szállító 3., Elrabolva 2-3) sajnos nincs affinitása a világteremtéshez, és B-filmes sztenderdeken túlmutató akciójeleneteket sem tud rendezni, ráadásul Shane Black vagy James Cameron forgatókönyve helyett neki Karl Gajdusek (Feledés) adaptációjából kellett dolgoznia.

Remender képregényének alapötletében van fantázia, ráadásul a netflixes bemutató idején az erőszakszervek túlhatalmának témája külön aktualitást is kapott az országos tüntetéseknek köszönhetően. A történet egy olyan közeljövőben játszódik, amelyet már csak pár nap választ el az API, a kormány által kifejlesztett bűnmegelőző, agyblokkoló rendszer bevezetésétől. Brick, a veterán bankrabló egy pszichotikus maffiózóval és a hacker barátnőjével együtt ezt a pillanatot választja egy utolsó nagy balhé végrehajtására. A képregényben a műfaji sablonokból felhúzott karaktereket és a ponyvaízű fordulatokat a feszes tempó és Greg Tocchini festményszerű, stilizált kompozíciói teszik tesztoszteronnal felütött, szórakoztató látványossággá. Megaton adaptációja ehhez képest dramaturgiailag értelmezhetetlen – szelektálás nélkül emeli át a képregény összes mellékszálát a 148 perces filmbe –, és ami még lehangolóbb, vizuálisan is totálisan jellegtelen. Egy vagány főhőssel talán még menthető lenne a menthetetlen, de Edgar Ramírez pókerarcú Brickjéből pont annyira hiányzik a karizma, mint Az utolsó bűntényből a stílus és a lélek.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 61-61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14595

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -