KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oly sokáig szerettelek

Forgács Nóra Kinga

Il y a longtemps que je t'aime – francia-német, 2008. Rendezte és írta: Philippe Claudel. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Jean-Louis Aubert. Szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine), Elsa Zylberstein (Léa), Serge Hazanavicius (Luc), Laurent Grévill (Michel), Frédéric Pierrot (Fauré kapitány). Gyártó: UGC / Canal+ / Eurimages / France 3 Cinéma / Integral Film / Sofica / TPS Star. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 115 perc.

 

Hatásos felütés után szemre szabályos családi és lelkiismereti dráma veszi kezdetét: Juliette Fontaine azért érkezik Franciaországba, hogy húgának, Léának családjához költözve próbáljon meg visszailleszkedni a társadalomba 15 éves, Angliában letöltött börtönbüntetéséből szabadulva.

Az események fókuszában egyfelől természetszerűleg maga Juliette áll: Kristin Scott Thomas (a csapat húzóneve) színészi játéka és a film jelzései mértékkel, de egyértelmű következetességgel ábrázolják a folyamatot, ahogyan a fakó bőrű, ideges és zárkózott nőben enyhül a görcsös feszültség, és lassan megnyílik. Másfelől az emberi kapcsolatok, különösen a két nővér viszonyának jellemzése jelenti a film tétjét, e szempontból szélsőséges alapkonfliktusa és analitikus jellege teszi érdekessé a megszokott panelekből építkező sztorit. A film először a lényegi viszonylatok ismertetésére szorítkozva vezeti elő alakjait, majd ismétlődő helyzetekben, a főbb szereplők közötti remek páros jelenetek során lépésről lépésre előrehaladva bontja ki a bennük rejlő feszültségeket és a közöttük kialakuló kapcsolatokat, melyek a lassan pergő időben éppúgy mutatnak előre, mint visszafelé a múltba, ahol Juliette titkolt tragédiája és egy család széthullásának története van eltemetve.

A forgatókönyvet is jegyző Philippe Claudel első rendezésének ereje elsősorban a visszafogott fogalmazásmódban és a biztos kezű történetszövésben rejlik. A nézői azonosulásra csak kevéske lehetőséget adó főhős és az értelmiségi közegben játszódó drámához illő túltengő fogalmiság sokáig elidegenítően hat, csak a játékidő utolsó harmadában törnek felszínre az érzelmek, ahogyan a késleltetett információk is ekkor rendezik át a kialakult képet. Aki azonban megszavazza a türelmet, az épp ezért nem fog csalódni a finisben.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9743