KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Apaföld

A tékozló apa

Gorácz Anikó

Nagy Viktor Oszkár elsőfilmje a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját nyerte a 40. Magyar Filmszemlén.

 

Az Apaföldben nyoma sincs az elsőfilmes rendezők mindent megmutatni akarásának; Nagy Viktor Oszkár mesteremberi attitűdje szikár parabolává csupaszítja az „így jöttem”-történetként is értelmezhető apa-fiú drámát. A filmbéli apa frissen szabadul a börtönből, otthonhagyott fia rideg elutasítása nem könnyíti meg a hazaérkezését, ahogy volt bűntársai sem, akiknek szúrja a szemét, hogy a férfi a távolléte alatt elhatározza, új életet kezd. A bűnözésből szerzett pénzen földet vásárol, és fiát nagy nehezen rábírva az együttműködésre, művelni kezdi. Mielőtt termékennyé válna a megmunkált föld, mielőtt a szőlővessző kihajtana, a történet véget ér, és csak a csupasz karók merednek az égnek zord mementójaként az egymást követő generációk örök ellentétének, ami sokszor csak a földben csillapszik le.

A szülőkkel vívott csaták, a dühödt gyermeki lázadás, az Ödipusz-komplexussal átitatott apa-fiú rivalizálás az egyedi történetet általános érvényű tantörténetté, parabolává tágítja. Az identitás- és útkereső dráma névtelen szereplői helyére ki-ki behelyettesítheti a saját nevét, mert minden ember életében eljön az a pillanat, amikor döntenie kell: azt az utat járja, amit a szülei, vagy új ösvényt keres. A készen kapott minta, a bejáratott mechanizmusok sokszor kényelmesebbek, mint a sosem próbált megoldások, a filmbéli fiút – bár megveti „sittes” apját – ezért csábítja a gyors pénzszerzéssel járó bűnözői életforma. De nincs könnyű helyzetben az apa sem, az idősödő férfinak minden lelkierejét mozgósítania kell, hogy változtatni tudjon addigi életén és fiával való kapcsolatán.

A letisztult szerkezetű film képileg, dialógusban és a jelenetek szintjén is kiemeli az apa és a fiú életének párhuzamait. Kettejük kommunikációját rendkívül hasonló személyiségük teszi szinte lehetetlenné. Az apa nem akarja, hogy fia olyan legyen, mint ő, és a fiú sem akar hasonlítani az apjára, de bármennyire lenézi apját annak múltja miatt, rivalizál is vele. A film egyik kulcsjelenete, mely fényképezésben is eltér a mű egészétől – a lassú kameramozgás uralta, szépen komponált beállítások után kézikamerás felvétel –, amikor a fiú skorpiót tesz apja „nászi” ágyába, hogy nagynénjét, az új asszonyt elüldözze. A fiút nem csak az zavarja, hogy a nagynéni anyja ruháin túl az apját is birtokba vette, hanem az is, hogy az ő szerelmi próbálkozását viszont elutasította.

A két egyenrangú (fejlődés)történet felveti a kérdést: kiről szól a film, ki a főszereplő? Az éppen hazatérő tékozló apa, akinek makacs elhatározásával és fiát munkaterápiával jó úton tartani kívánó szándékával könnyen azonosulunk, vagy a fiú, akivel – ismerős dühe ellenére – kevéssé tudunk azonosulni; nemcsak eltökélt, gonosz arca, de dacos, megbocsátani képtelen személyisége sem teszi szimpatikussá számunkra. Ebben a lepedőteregetős balladai világban is szükséges, hogy értsük a fiú dühét, hiszen a megbocsátás bekövetkeztének vagy elmaradásának csak akkor van katartikus hatása, ha tudjuk, a börtönviseltségen túl a fiú eredendően miért haragszik az apjára. (Talán az apa börtönben volt, amikor az anya meghalt? Vagy éppen ellenkezőleg: az apa azért adta bűnözésre a fejét, mert félárva fiát csak így tudta eltartani?) Úgy tűnik, a történet eredetileg a fiúról szólt, de az apa (Derzsi János) küzdelme elhalványította a fiú vívódását. Ebben a filmben a felelősségvállalásnak nagyobb a tétje, mint a lázadásnak, hiszen a tékozló fiú drámájában mindig a hazavezető út a nehezebb és izgalmasabb, nem pedig az elcsavargás.

Ha a szöveg előtt mottó áll, az nem csak a szerző példaképét vagy a mű előképét idézi meg, de meghatározza az alkotás szellemiségét, szemléletmódját és tematikáját is. Az Apaföld mottója nem a szöveg elején, hanem pontosan a film közepén található: a mozi a moziban jelenetben Gaál István Magasiskoláját vetítik. A Magasiskola röptetés-jelenete a korlátozott szabadság szimbóluma, ami az Apaföldben a börtönből szabaduló apa és a vele egy családban élő fia beszűkült lehetőségeit, valamint a kényszerpályán mozgó apa-fiú kommunikáció korlátait mutatja. Az idomításra a fiú földműveléssel szembeni ellenállásának felszámolása rímel, és szintén Gaál parabolájával közös motívum a fiatalabb és az idősebb férfi státuszharca és szerelmi rivalizálása. Az idézetválasztás ez esetben olyannyira pontos, hogy a filmre is ráillik, amit Bikácsy Gergely írt a Magasiskoláról: „mai szemmel is merevnek, túl szabályosnak, olykor kimódoltnak látszik”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9739