|
|
|
MoziZongoramániaKolozsi László
Pianomania – osztrák-német, 2009. Rendezte: Lilian Franck, Robert Cibis. Kép: Robert Cibis, Jerzy Palacz. Zene: Matthias Petsche. Szereplők: Stephan Knüpfer, Pierre-Laurent Aimard, Alfred Brendel. Gyártó: Oval Filmemacher. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.
A Zongoramánia egyik főszereplője a 245-ös, egy másik fontos szereplő pedig a 780-as. A számok mögött nem egy robotot, vagy intelligens szerkezetet kell sejteni, hanem egy zongorát. Mindkettő, a 245-ös és a 780-as is a Steinway és fia cég koncertzongorája, és mindkettő a bécsi Konzerthausban áll az ott koncertet adók rendelkezésére. A Zongoramánia nem sci-fi, de nem is melodráma, hanem dokumentumfilm, amelynek főszereplője Stefan Knüpfer sem tagadná, hogy a film valódi főszereplői a zongorák, ezek a csodálatos, hatalmas jószágok, melyek tisztesen helytállnak a legdurvább előadó vegzálása közepette is. A Konzerthausban a világ legjobb zongoristái lépnek fel. Az, aki nem lép fel itt, tulajdonképpen nem is számít igazán beérkezett művésznek. Ennek ellenére nem állítható, hogy csak a valóban a legmagasabb művészi színvonalat képviselők kapják meg a 245-ös mellett a kisszéket. Knüpfer rendkívül alázatos – már-már túlontúl is az – sosem tolja magát előtérbe, a zongoristák minden kérését teljesíti, de érezhető, hogy megvan a véleménye: ő a világ egyik, ha nem a legjobb zongorahangolója, a Steinway zongorahangoló-sztárja. Igenis tudja – úgy ahogy más alig – ki a valóban kiváló, ki érdemli meg a 780-ast. Csöndben kiszolgál mindenkit, de kevesek azok, akiket valóban tisztel ez a rendkívüli munkabírású, roppant kreatív – ha kell, vattát igazít a hangzás tompaságát csökkentendő a zongora falához – technikus.
Hogy az izgalmat sem nélkülözi e látszólag unalmas film, az A fúga művészete felvételére készülő Pierre-Laurent Aimard-nak köszönhető, aki rigorózusságával, perfekcionizmusával bárkit kikészítene, csak Stefant nem. Magam többször hallottam élőben Aimard-t: Schumann-koncertje nem győzött meg annyira, mint ez a film, arról, hogy nagy zongorista. Olykor egy hangolás is lehet olyan izgalmas, mint egy gladiátorpárbaj. A legmegdöbbentőbb valójában az, hogy Lilian Franck és Robert Cibis filmje csak a végén ül le, nem unalmas, sőt nem nélkülözi a humort sem.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 994 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
