KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró

• Lajta Gábor: Meglesni Johannes Vermeert Leány gyöngyfülbevalóval
• Varró Attila: Bundás Vénuszok Guido Crepax rajzmozija
• Géczi Zoltán: Maszkba fagyva David Mack: Kabuki
• Kovács Marcell: Éjszakai rohanás Frank Miller: Sin City
• Tóth András György: Francia vonal Bande dessinée
• Kemény György: Homo Duplex Magyar filmplakátok
• Bikácsy Gergely: Általános erekció Almodóvar ifjúsága
• Láng Judith Veronika: Pygmalion vágya Történetek az alvó szépekről
• Vincze Teréz: A vizek démonai Árnykép: Kim Ki-duk
• Karátson Gábor: Hangyák az ágon Tavasz, nyár, ősz, tél… és újra tavasz
• Pápai Zsolt: Hardcore vadnyugat Sam Peckinpah westernfilmjei
• Takács Ferenc: Tarts (újra) Nyugatnak! Fegyvertársak
KRITIKA
• Vaskó Péter: Nyócker, vagy amit akartok Rap, revü, Rómeó
• Zoltán Gábor: Nevelj magadnak hőst Barbárok a kapuk előtt
• Vágvölgyi B. András: Szuperhősök az Olümposzon Kill Bill 2.
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: 21 gramm
• Ádám Péter: Csak ön után
• Hungler Tímea: A rém
• Kis Anna: Szeress, ha mersz
• Pápai Zsolt: A titkos ablak
• Béres Dániel: A legtöbb ember Kínában él
• Mátyás Péter: Kőtutaj
• Vaskó Péter: Van Helsing
• Tornai Szabolcs: Datolya (Arab passió)

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

21 gramm

Köves Gábor

 

Megtörtént a határátlépés, a szellemi tőke vámmentesnek bizonyult, a sztárok pedig az érkezési oldalon csatlakoztak a Korcs szerelmekkel befutott mexikói csapathoz: Alejandro González Inárritu rendezőhöz, Guillermo Arriaga forgatókönyvíróhoz és az operatőr Rodrigo Prietóhoz. Már a filmcím is talányos, a megfejtés utáni vágy legalább a szinopszis első három sorának elolvasására készteti az embert, de nem kevésbé hatásos a kezdés is. Egyrészt a három szálon futó történet mozaikossága, másrészt a képek látszólagos esetlegessége, a kamera immár megszokottá vált rángatózása és a fények nyers ereje izgatja az érzékeket, készenlétbe állítva a figyelmet valamiféle rejtett, mögöttes tartalom becserkészésére. Lassan azonban tisztul a kép, s végül, amilyen könnyen megfejthető a címben rejlő feladvány (a 21 gramm állítólag az a tömeg, amennyivel halálunk pillanatában könnyebb lesz testünk, azaz ez lenne a lélek súlya), olyan könnyen megmérhető Inárritu filmjének valódi súlya is. Kétségtelen, hogy a 21 gramm a maga nemében hatékony, célra tartó film. A sötét, sötétebb, és a még sötétebb pillanatok filmje, nyers és nyomasztó tanulmány az élet árnyékos oldaláról, ahol bármelyik sarkon lesben állhat a letaglózó szenvedés, mellyel a férjét és kislányait gyászoló anyának, az áldozatokat elgázoló ex-fegyencnek, és a balesetben elhunyt férj szívével továbbélő férfinek testközelből van alkalma megismerkednie. A három szenvedéstörténet összekapcsolásán és az erőteljes színészi teljesítményeken túl azonban zsákutcába fut és erőlködésbe hajlik a rendezői szándék. Ahogy az epizodikus, időben előre-hátra ugráló történetvezetés keltette izgalom alábbhagy, nem marad más eszköz a rendező kezében, mint hogy zászlajára tűzze, és a témához illő, kellő komolyságot árasztó képekkel mutogassa, egzotikus érzés-termékként reklámozza az emberi fájdalmat. A 21 gramm elején pillanatokra és látszólag öncélúan bevágott naplemente a maga lehangoló, nyers valóságában mintha csak e szenvedéssel terhes világ szín-palettáját képviselné, melyhez, ha már nincs tere a dráma továbbbonyolításának, vissza-visszatér a film egy-egy újabb árnyalatért. Végül is a 21 gramm se nem előrelépés, se nem visszalépés a Korcs szerelmekhez képest, olyasféle tranzakció, melynek során korrekt árfolyamon váltottuk át mexikói pesónkat amerikai dollárra. Úgy tűnik, Inárrituék egyelőre nem akartak mást, mint bizonyítani valutájuk vásárlóerejét. Most, hogy a feladatot maradéktalanul sikerült teljesíteni, talán remélhetjük, hogy következő amerikai munkájuk során a szépen fényképezett horizontot is merik tágítani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1932