|
|
|
Láttuk mégAz eastwicki boszorkányokSchubert Gusztáv
Boszorkányok pedig nincsenek. Eastwickben legalábbis. Nagy kár, mert egy ilyen unalmas, szabályszerű, bigottan erkölcsös New England-i kisvárosban boszorkánynak lenni, annyi, mint nőnek lenni. Ideje hát, hogy a Sátán beköltözzön e puritán gyülekezetbe és – akiben még lehet – fölébressze az asszonyállatot. Az életfogytiglani magányra, özvegységre, vénkisasszonyságra kárhoztatott asszonykák fohászai meghallgatásra találnak, elviszi őket az ördög. Ahogy illik: dúsgazdagon és hatalmasan, de kénköves büdösen, ordenárén és gonoszul eszelősen (Jack Nicholson Ragyogásból ismert szétmálló porhüvelyében) érkezik. De mert érzéki csábító (akár Mozart és Kierkegaard Don Giovannija) mindez nem jelent számára hátrányt. Nem erényekkel, ígéretekkel csábít, hanem a megkívánás elemi erejével: mindhárom hervadozó kiszemeltben meglátja azt a izgalmas, boszorkányos asszonyt, akivé Eastwickhben sohasem lehetnek, és ez a „bók” ellenállhatatlan. A sikeres ördögi praktika nyomán a Lennox-udvarházban kezdetét veszi a véget érni nem akaró boszorkányszombat. Hanem idővel kiderül: az ördög is csak férfi. Hiába fölényeskedik, titkon anyámasszony katonája. Mikor egy végzetes csíny miatt három ágyasa-pótmamája faképnél hagyja, elárulja gyöngeségét. De jaj annak a kényúrnak, aki sebezhetőnek mutatkozik. Jaj annak az ördögnek, aki eladja lelkét az embernek, aki feledve örök elégedetlenségét megállapodna „ifjú karok kikötőjében”. Ha nem nyomja agyon az anyás jóság (legutóbb a Cukorbébiben láthattunk ilyet), elemészti a boszorkányság. Itt ez történik; az ördög vonzerejét vesztve szétpattan, akár a szappanbuborék. A film a feminista mennyország képével zárul: Sukie, Alex és Jane körül három rózsás profikájú apróság totyog. A sátán megtette a kötelességét... így élnek, ismét férfi nélkül, de immár boldogan. A rendező, a feltétlen nőimádattól áthatott Updike-regényhez a brutálisan férfias Mad Max-sorozatból érkező George Miller, aligha gondolja így. Az író hőseivel új, igazabb történetet játszat el. Itt nem a Férfi lepleződik le. Ebben az üdítően komolytalan démonológiában a „nemek harcának” eszméje válik nevetségessé. Persze, hogy ördög a férfi, de hát a nő meg boszorkány. Éppen egymáshoz illenek. Csak el ne veszítse valamelyik a varázserejét, mert akkor tényleg elszabadul a pokol.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1197 átlag: 5.59 |
 |
|
|
|
