KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

68 lepedő

Sepsi László

68 Kill – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord (Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures / AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 93 perc.

 

Mint minden valamirevaló exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere utalta, a 68 lepedő vérbő fekete komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott, majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden nőnemű lény femme fatale, és a nemek közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.

A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között – legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát: jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben fogant műveknél lenni szokott, a 68 lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13521