KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Torta

Huber Zoltán

Cake – amerikai, 2015. Rendezte: Daniel Barnz. Írta: Patrick Tobin. Kép: Rachel Morrison. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jennifer Aniston (Claire), Anna Kendrick (Nina), Britt Robertson (Becky), Sam Worthington (Roy). Gyártó: Cinelou Films / Echo Films. Forgalmazó: Parlux Entertainment. Feliratos. 92 perc.

A súlyos fizikai és lelki fájdalommal járó gyászmunka a kortárs indie-drámák egyre közhelygyanúsabb alaptémája és az aranyozott elismerésekre ácsingózó színészek kedvelt vadászterülete. Szörnyű balesete után a gazdag fehér ügyvédnő képtelen továbblépni, a külvilágot erős gyógyszerekkel és kitartó embergyűlölettel tartja távol magától. A trauma fájdalmas nyomokat hagy a testén és hősnőnk az öngyilkosságot fontolgatja. Szerencsére akadnak néhányan, akik nem mondanak le róla, a múlttal való szembenézés így végül nem marad el. A banális alaphelyzetet a Torta alkotóinak nem sikerült elmélyíteni.

A kulcsfontosságú információk visszatartása nem sokat segít, az első perctől minden sejthető. A kötelező fordulatok és mellékszereplők menetrendszerűen érkeznek, a lojális mexikói házvezetőnőtől az elmosódott álomszekvenciákig valamennyi vonatkozó elbeszélői klisét és audiovizuális megoldást kipipálhatunk. Frissítő eredetiséget egyedül a főszereplő szarkasztikus humora és szalonképtelen viselkedése képviselnek. Aniston csodálatosan egyensúlyozik a tragédia és a komikum határán, az egyszerre esendő és irritáló nő kezd érdekessé válni. Ám a karakterben lappangó potenciálok ellenére a film nem képes túlmutatni az igényes kiállású, futószalagon érkező könnyfacsarók színvonalán. Az üdítő tónusváltások rendre hervasztó biztonsági játékba fulladnak. Aniston és kollégái tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek, és a laposabb figurákba is életet lehelnek. A Jóbarátok egykori sztárja könnyedén bújik ki a szorongató romkom-skatulyából, de imponáló alakítása önmagában még kevés a várva várt díjesőhöz. Kellő érzelmi töltet és feszültség híján a színészek sokszor légüres térbe kerülnek. Néhol egyenesen úgy érezhetjük, jeleneteknek álcázott szituációs gyakorlatokkal van dolgunk. De legalább Aniston bebizonyította, hogy egy tehetségesebb alkotó kezei között figyelemreméltó dolgokra is képes lehetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12348