KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Van Goghok

Vincze Teréz

Van Gogi – orosz, 2018. Rendezte és írta: Szergej Livnyev. Kép: Jurij Klimenko. Zene: Leonyid Deszatnyikov és Alekszej Szergunyin. Szereplők: Alekszej Szerebjakov (Mark), Daniel Olbrychski (Victor), Jelena Koranyeva (Irina), Polina Agurjeva (Mása), Natalja Nyegoda (Tánya). Gyártó: Lepolis / Forma Pro Films. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 103 perc.

 

Szergej Livnyev orosz rendező az 1990-es évek elején készített két nagyjátékfilmet, majd hosszú időre visszavonult a rendezéstől és főleg producerként dolgozott. A Van Goghok 24 év szünet után a visszatérő filmje. A színészválasztás azonnal rámutat, hogy nem kívánta a film sikerét a véletlenre bízni, hiszen a főszerepeket a lengyel és az orosz filmgyártás talán legnagyobb sztárjaira bízta. Daniel Olbrychski (Nyírfaliget, Özönvíz) alakítja az apát, Alekszej Szerebrjakov (Leviatán) pedig a fiút. A két színésztitán előadásában pedig egy nem túlzottan eredeti, viszont az érzelmi feszültséggel semmit sem spóroló apa-fiú melodrámát láthatunk. A helyzetet súlyosbítja és a teatralitást növeli, hogy mindketten művészek: az apa nemzetközi hírű karmester, akin a demencia első jelei mutatkoznak, a fiú pedig egy kevesebb elismertségnek örvendő képzőművész, aki valószínűleg apja mindent uralni vágyó személyisége elől menekült el hazájából, azóta Tel Avivban él.

A film elején, hosszú idő után hazatérve, a fiú értesül apja romló egészségi állapotáról, ugyanakkor újra felszínre kerülnek az egy életen át hordozott sérelmek és ellentétek. A fiú életének sikertelenségéért leginkább anyját okolja, aki – tudomása szerint – születése után meg akarta őt gyilkolni, majd pedig nyomtalanul eltűnt az apára hagyva felnevelését. Valószínűleg egy melodrámához már ennyi gyermekkorban elszenvedett sérelem is épp elég gyúanyag lenne, de egy rendezőnek, aki negyed százados szünet után vág bele új filmbe, talán el kell néznünk, hogy három melodrámára is elég személyiségromboló drámai megvilágosodást sűrített a filmjébe. Nem leplezem le a sok megrázó múltbeli rejtélyt, melyek a film során kiderülnek, s amelyek fényében elnézőbbek leszünk a fiú teátrális önsorsrontásával. De az, hogy elhisszük-e, hogy a szembenézés apja haldoklásával való megváltoztatja őt, teljesen ránk van bízva, mert a színészi játék nem sokat segít a megértésben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14291