KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Julie DeMarco

Hungler Tímea

 

Érzékeny, együttérző filmet rendezett Matt Reeves az összekuszálódott emberi kapcsolatokról a Miramax legújabb produkciójában. Hősünk, Tom, a pályakezdő építész, egy szép napon megrázó telefont kap: felkérik, mondja ő a halott iskolatárs temetésén a gyászbeszédet. A gond csupán az, hogy Tom bármennyire igyekszik, nem tud visszaemlékezni a jobblétre szenderült fiúra.

A morbid alaphelyzet megadja filmünk hangvételét: enyhe szociológiai ihletettségű tragikomédiát láthatunk a vásznon. Tom, hűen a történet atmoszférájához, gátlásos anti-macho, szomorú bohóc, amolyan ezredvégi Harlequin. Baráti köréhez hasonlóan az amerikai yuppie-világ mindennapjait éli, amikor a gyászos fordulat új színt hoz saját és társai életébe, felszínre hozva ezzel a közöttük fennálló elfojtott feszültségeket.

A temetés, a halál Tom számára egy új élet kezdetét jelenti; a tragédia meghozza a régóta várt, ám megkérdőjelezhető boldogságot: összemelegszik az elhunyt anyjával, miközben ismét lángra lobban egykori plátói szerelme, az időközben felbukkant Julie iránt. Az egyes szereplők nézőpontjait, motivációit megértő melegséggel ábrázolja a film; a komikus helyzetekre a szomorú alapszituáció nyomja rá a bélyegét, a tragédiát viszont távolságtartó irónia lengi át. Mielőtt azonban a néző édes-bús önsajnálatba ringatná magát, egy váratlan fordulat – kétes értékű happy endként – megoldást hoz. Ám ez sem kérdőjelezi meg annak hitelességét, amiről – barátságról, szerelemről, összetartozásról, elszakadásról, életről, halálról – a morbid szüzsé köré fölépült film valójában szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3799