Láttuk mégA halált a hangyák hozzákFaragó Zsuzsa
A nyomozót játszó színész valódi szakállát simítgatja, „ragasztgatja”, hogy elhiggyük: most alakította át magát egy veszélyes bűnöző alteregójává, egy veszélyes banda megtévesztésére. A veszélyes bűnözőt természetesen ugyanaz a színész játssza, ugyanabban a ruhában, természetesen: saját szakállával és kevésbé természetesen: ugyanazzal a szinkronhanggal.
Ez a bonyodalmas személyiség-bú jócska nem egy lélekboncoló Pirandelló-adap-tációban, hanem egy mai cseh krimiben látható, és nézve sokkal kevésbé bonyodalmas – inkább lehangolóan átlátszó.
Megint egy krimi, ahol együgyünek nézik az ellenfelet – a csehszlovák rendőrség a Nyugat-Berlinből irányított kábítószeres bandát –, és együgyűnek nézik a nézőt.
Megint egy krimi, amelynek nincs titka. A szerepeket az első pillanatban kiosztották, az ellenfelet legyőzték – innentől azt nézzük végig, hogyan fejezik be müvüket csuklóból a prágai rendőrök, akikről az elvetemült nyugat-berlini bandafőnök így beszél: „Odaát sajnos már megtanultak gondolkodni.”
Megint egy krimi, amelyet kábítószer-ellenes pro-paganda-szállal szőttek át, ügyelve a képek elrettentő hatására, jóval kevésbé a történet minimális hitelére.
Megint egy krimi, amelyben a jóságos, gondterhelt és feddhetetlen felügyelő moralizál: „annak, aki kábítószerrel kereskedik, nincs lelkiismerete” – mondja, és ezzel dacot és ellenkezést vált ki a nézőből, aki csakazértis és méginkább a kábítószer-kereskedő lelkiismeretének működését szeretné látni és érteni. Ha már a kábítószeres hálózat ilyen fantáziátlanul működik.
És megint egy krimi, amellyel tanítani akarnak minket, és elrettenteni a bűntől.
Egyszóval megint egy krimi – ami nem krimi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1124 átlag: 5.6 |
 |
|
