KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/február
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Mamcserov Frigyes Mici néni kihúnyó életei
• (X) : Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
MÉDIA
• Hirsch Tibor: Máltai hypertext Mozi, multimédia, nulla év

• Forgách András: Lutri A játékos
• Tamás Amaryllis: A játék szabadsága Beszélgetés Makk Károllyal
• Dániel Ferenc: Miskinek és Sztavroginok Dosztojevszkij-vázlatok
• N. N.: Dosztojevszkij-adaptációk
• Mihancsik Zsófia: Kereszt-kérdés Beszélgetés Jelenits István teológussal
• Donáth László: Hol a te diadalod? Jeruzsálem
• Bikácsy Gergely: Isten mozigépészei Az olasz film emberhalászai
MAGYAR MŰHELY
• Bakács Tibor Settenkedő: Komolyan veszem az ötperceket Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Schubert Gusztáv: Bebel nője Kádár-kori szerelmek
• Fáy Miklós: Lovaglózene és dodekafónia
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Elátkozottak Kijev
TELEVÍZÓ
• Dessewffy Tibor: A kezdet vége Közszolgálat és kereskedelem
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Egy másik évezred
KRITIKA
• Bán Zoltán András: Ködképek Derengő
• Schubert Gusztáv: Lapospart Zimmer Feri
• Békés Pál: A kergetőzés joga A miniszter félrelép
• Reményi József Tamás: Az osztrák beteg Hét év Tibetben
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Az ikrek visszavágnak
• Ardai Zoltán: Holdfényszelence
• Békés Pál: Az Esőcsináló
• Békés Pál: A sakál
• Hungler Tímea: Az ördög ügyvédje
• Kömlődi Ferenc: Alien 4
• Tamás Amaryllis: Flubber – A szórakozott professzor
• Turcsányi Sándor: Titanic
• Turcsányi Sándor: Tudom, mit tettél tavaly nyáron
• Glauziusz Tamás: A jaguár

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jaguár

Glauziusz Tamás

 

Út a brazil esőerdők indiánjaihoz meg a naiv nézőkhöz. Francis Veber kicsit hasonló klisékkel élt nálunk is sikeres és nagy röhögéseket kiváltó régebbi filmjében, a Négybalkezesben, ahol Pierre Richard balek-ügyetlenségéhez Depardieu társult: keressék ők távoli földrészeken az elveszett európai kalandfilm-komédiát.

A Jaguárban most egy indián varázsló orvul ellopott lelkét kell megkeresni. A feladattal a Párizsba cipelt mókásan jóságos küllemű kis sámán látszólag találomra bíz meg egy igazán nem hősiességre született alakot. Ezt a botcsinálta megmentőt a nálunk még alig ismert Patrick Bruel játssza. A párizsi rocksanzon sztár kisstílű és nagyon pimasz szélhámost formáz, egy roppant gyáva himpellért, aki aztán akaratlanul hős lesz: csodatévő amulettel a nyakában a brazil őserdők megmentője, indián lelkek gyógyítója, szép indiánlány hűséges férje.

„Szórakoztató filmet” látunk, az általában közhelyes-felszínes „aktuális tartalommal”, felszínességből hamar hazuggá váló giccs-lepedékes világlátással. Általában van így – most azonban szerencsére ennek az álomgyári filmfajtának jótékony és nézhető változatával találkozunk. Sőt, amikor igazán meseivé válik, örömmel vele megyünk a hazugság színes erdejébe. Én legalábbis úgy éreztem: ez a brazil, erdő a mesék erdeje, nem vagyok hajlandó komolyan venni. Olyan szemérmetlenül régi klisét, mint a jó indián és a gonosz civilizáció, most örömmel tapsoltam meg: könnyet morzsoltam szememben, gyermek lettem, gyermek lettem újra.

A párizsi börze-szélhámos vad párbajban legyőzi a gonoszt, s megmenti a lelkeket, tán még a nézőkét is. A film sokkal jobb, mint ama régi Balek meg a Négybalkezes. Patrick Bruel együtt a Besson-sikerekből ismert nagy erejű és mindent elhitető Renóval kiváló páros, a régi Belmondo is irigykedhetne. A nouvelle vague fénykorában Philippe de Broca rendezett kicsit hasonló egzotikus komédiát, a Riói kalandot. S ha az Belmondóval, Françoise Dorléackal eredetibb volt is, mint ez, azért a Jaguár is méltánylandó: közelebb van a jóhangulatúan naiv (ál-naiv) európai kalandvígjátékhoz, mint az ízléstelenség és talmiság új-hollywoodi dzsungeléhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3620