KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Grazia szigete

Köves Gábor

 

Az író-rendező Emanuele Crialese a kívánt hatás elérése érdekében teper ezerrel. Kéretik szeretni az ő torzonborz szicíliai szigetlakóit, az egymást gyepáló mezítlábas gyerkőcöket, a cserzett arcú halászlegényeket, de legfőképp: Graziát, a falu imádott-megtűrt szent együgyűjét és a szomorúszemű középső fiút, aki a bajban – mert Graziát családja a szárazföldre akarja küldeni orvosi kezelésre – védelmébe veszi és elbújtatja édesanyját. Lampedusa szigetén az élet nehéz, de a napfény vakító, a szegénység nagy, de a hagyománytisztelet erős, a népek nem túl barátságosak, de ha kell, összefognak. Játékfilmes szempontból veszélyes ezeken a partokon kikötni, a lefegyverzően fotogén tájak és a helyi folklór könnyen magukba bolondíthatják az erre vetődő elővigyázatlan filmest. Hogy elkerülje a felkínálkozó sémát, Crialese egy másik sémához nyúlt és a kézikamera töredezett mozgásával kívánta rögzíteni az érdes valóságot, megerősíteni az „akkor és ott” érzést. Mindez egy olyan történet megtámogatása céljából történik, amely maga is kínosan kimódolt, miközben éppen egyszerűségével akar őszintének hatni. Mintha Tornatore Malénája kötött volna érdekházasságot Trier Hullámtörésével. A cannes-i zsűri nyilván valami egészen mást látott a rendező és főszereplője, a modell-szépségű Valeria Golino igyekezetében, hisz a filmnek ítélt díjjal igazolta, fontos műnek tartja Crialese munkáját (Kritikusok Hete – Nagydíj). Ha másban nem is, abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy az áttetsző tengervizet lassítva taposó lábak fényképezésében valóban nagyformátumú mű született.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2019