KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos terápia

Harmat György

 

Hugh Grant áll szemben Gene Hackmannel. Az ideiglenes munkavállalási engedéllyel New Yorkban dolgozó, ígéretes pálya elé néző angol doktor a szakmai sikerei csúcsán álló orvostekintéllyel. A hajléktalanokon titokban végzett, halálos kísérletezés után nyomozó naiv ifjú a kutatás nagy hatalmú vezetőjével, a mindenre elszánt bűnbanda fejével. A botránya után is piacképes brit filmhős, Grant a Nincs bocsánat-beli – Oscar-díjas – alakítása óta „gonoszra szakosodott” Hackmannel. A két színész hozza a formáját, csak nincs elég játszanivalójuk: a figurák nem rendelkeznek mélységgel. A kezdet, a baleseti sebészet ábrázolása a beállítások, a kameramozgások dinamizmusában a Vészhelyzet profizmusát idézi, csak itt még bővebben fröccsen a vér. A továbbiak pedig (szakmabéli bukkan egy bűnös orvosi összeesküvés nyomára, de senki nem hisz neki) a Kóma izgalmaira emlékeztetnek. Fordulatokban nincs hiány, biztonsággal, hozzáértéssel vezeti őket elő az angol Michael Apted. (Hová tűnt Agatha Christie?; Nell, a remetelány). A szerelmi szál ezúttal – a megszokottól eltérően – elmarad, a happy end azonban enélkül is megterem: a főhősök szellemi egyesülésének és megtisztulásának érzelmes ígéretét hordozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1506