|
|
|
DVDSzórakozott szomszédokVarga Zoltán
Neighbors – amerikai, 1981. Rendezte: John G. Avildsen. Szereplők: John Belushi, Kathryn Walker, Dan Aykroyd. Forgalmazó: Sony. 92 perc. John Belushi és Dan Aykroyd komikus párosának harmadik, egyben utolsó közös filmje a Szórakozott szomszédok. Spielberg balul elsült túlméretezett tréfájában, a Meztelenek és bolondokban a két nevettető seregnyi karakter között tűnt fel; kultuszmozijuk viszont, a Saturday Night Live számára kitalált zenész-komikus duót filmvászonra katapultáló Blues Brothers beírta Belushi és Aykroyd nevét a mozgókép nagy bohócpárosai közé. Belushi időközben más filmekben is – kivált John Landis hatalmas sikerű Party zónájában – olyan imázst alapozott meg, amelytől tudatosan próbált szabadulni a Szórakozott szomszédokkal. Hogy törekvései nem érhettek be, az nem a film rossz fogadtatásával magyarázható: néhány hónappal a premier után Belushi kábítószer-túladagolásban meghalt – mindössze harminchárom évesen. A Szórakozott szomszédok az ellentétes habitusú figurák összecsiszolódásának örökzöld vígjátéki felállását variálja: a csendes, pipogya családfő közvetlen közelébe infantilis, élvhajhász új lakók költöznek, akik felforgatják az unalmas, de nyugodt kertvárosi mindennapokat. A film első számú – és egyetlen – igazi különlegessége az a gimmick (közönségtoborzó trükk), hogy Belushi és Aykroyd megcserélték a nekik szánt eredeti szerepeket. Ezzel kívánták felülírni a róluk kialakult képet: míg Belushi az alkatához jobban illő vulgáris karakterek, mindenekelőtt a Party zóna emblematikus Blutojának inverzét formálja meg a túlontúl visszafogott Earl szerepében, addig Vic bőrébe bújva Aykroyd először alakít vad figurát, akinek öltözködése és megjelenése (kiszőkített haja, kék kontaktlencséje) is élesen eltér megszokott fizimiskájától. Nem a két színészen múlott, hogy a Szórakozott szomszédok ezen az ideig-óráig valóban figyelemre méltó szerepcserén kívül vajmi kevés leleményt mutat fel. Részben a bizonytalan hangnemmel magyarázható, hogy a helyzet- és jellemkomikum kiaknázása végig mintha takaréklángon égne: se nem elég elborult, se nem elég rafinált az intrikák és félreértések bonyolítása, a számtalanszor kínálkozó fekete humor csak néhány alkalommal működik (mint a ház mögötti futóhomokhoz kötődő jelenetekben). Ugyancsak csökkenti a film vonzerejét, hogy a női szereplők közül egyedül Vic nejének, a rámenős Ramonának van súlya a cselekményben, Earl feleségének és lányának jelenléte szinte elhanyagolható. A rendezői feladatokkal azt a John G. Avildsent bízta meg a Columbia stúdió, akit nagyszerű férfimelodrámák – a közismert Rocky és a sajnos kissé elfeledett Mentsd meg a tigrist! – tettek nevezetessé; a Szórakozott szomszédokkal azonban vitathatatlan tanújelét adta annak, hogy a komikus időzítéshez, a vígjátékhoz illő ritmus kialakításához egyáltalán nem értett. Bill Conti muzsikája is a felemás mozzanatok sorába illik: vezérmotívumait mintha egyenesen az ötvenes évek Bolondos dallamok-rajzfilmjeiből importálták volna. Extrák: Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
