KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/július
KRÓNIKA
• N. N.: Támogatás

• Bori Erzsébet: Gyerekek, mi lesz? Beszélgetés Makk Károllyal és Jancsó Miklóssal
• Kovács András Bálint: Itt a nyugdíj Beszélgetés Sándor Pállal
• Forgách András: Egy parvenü démonai Fassbinder
• Barna György: Az irónia hatalma Beszélgetés Doris Dörrie-vel
• Kőniger Miklós: A tabu vonzásában Beszélgetés Christoph Schlingensieffel
• Csejdy András: Sóder, homok, sittföld Tarantino: Kutyaszorítóban
• Kömlődi Ferenc: Szadista érzelmesség Tarantino: Igazi románc
• Turcsányi Sándor: Kedvencünk, az áruló Melville hősei
1895–1995
• Kömlődi Ferenc: Szörnyek évadnyitója Tod Browning
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Háború Égi manna
• Bóna László: A bűn fantomképei Zsarumagazinok

• Bori Erzsébet: Családban marad Filmek a baloldalról
KRITIKA
• Nádori Péter: Isten óvja a királynőket! Priscilla
• Ardai Zoltán: Tortacsatavesztők Smoking – No Smoking
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Vírus
• Hirsch Tibor: Maugli, a dzsungel fia
• Harmat György: Megérint a halál
• Nánay Bence: Bad Boys
• Sneé Péter: Mestercsapda
• Hungler Tímea: Tank Girl
• Hegyi Gyula: Rob Roy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kenyér, arany, fegyver

Deli Bálint Attila

 

Gaszparov hű magához: ismét kalandfilmet forgatott. Ám, ha erény a hűség, olykor a hűtlenség gyümölcsözőbb, s a rendező easternjében épp hűtlensége az öröm. Elsősorban a két éve megismert Gaszparovhoz lett hűtlen, amikor A szökött fegyenc című gyenge bűnügyi történettel jelentkezett.

Új filmjében, műfajt váltva, nemcsak avatottan nyúl a vadnyugati filmek formanyelvéhez, de nyíltan is, s ráadásul rugalmasan építi be egy gyökeresen eltérő mítosz kereteibe. Az ellátási gondokkal küszködő, polgárháborús főváros gyermekintézetének kenyérgabonával, bankpénztárának aranytömbökkel való megsegítése, nem maga a tanulság, hanem, mint illik, csak szüzsé, melynek viszonylag jól járható dramaturgiai útvonalán a rendező mitizálásra alkalmas magatartásformákat tud bemutatni. A magányos hős rezignált és pa-tetikus változatait (a névtelen párbajhőstől a névtelen katonáig) új konvenció váltja föl: a kollektíváért vállalt kollektiv névtelenség mítosza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6735