KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisiklottak

Dercsényi Dávid

 

Charles Schine-ról mindent elmond, hogy mindenki csak Charlie-nak hívja: a lúzerközeli létet már csak ezáltal is megtapasztaló férfi nincs könnyű helyzetben: a lánya súlyos cukorbeteg, a munkahelyén problémák gyötrik, szóval a középosztály átlagos kínjainál némileg több lett neki kimérve. Ráadásul egyszer enged csak a kísértésnek, azaz egy álomnő csábításának – és egy zsarolássorozatba torkolló rablótámadással rögtön kezdetét veszi a bűnhődés. Charlie körül bezárul az ördögi kör, a férfi egyre mélyebbre süllyed, egyre több mindent áldoz fel a látszatért. A végkifejlet aztán annyi csavart és fordulatot hoz, hogy még a mozivécében is várnánk egyet.

Különös egyveleg ez a film, thrilleres és krimivonásokat gyúrtak egybe az alkotók, és persze a társadalmi problematika is jelen van. Ez az eklektika azonban nem elég erős ahhoz, hogy igazi dráma lehessen. Bár Clive Owen jól hozza a Russell Crowe-szerű sodródó-vesztes figurát, az alkotók nem merték megkockáztatni, hogy az ő egyéni drámájára koncentráljanak. Így aztán hidegvérű bosszúálló lesz a végére az addig dicséretesen erőtlen, erélytelen férfiből: Cassavetes helyett Charles Bronson.

A rugalmasságára annyira kényes Hollywood most visszahőkölt, mint mostanában annyiszor; úgy tűnik, most a profitra ügyelő betonvédelem az aktuális taktika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8499