KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Streetfighter – Harc a végsőkig

Barotányi Zoltán

Sadalú, „e hajdan jobb napokat látott ország” neve mára eggyé vált az elviselhetetlen borzalommal. Terror, túszok, tahiti lakodalmas nindzsák és végtére Zsanklód Vandamm, aki ezúttal is addig üti a vasat, míg az töredelmesen be nem vallja bűneit. Szóval Sadalún éppen véget érnek a boldog békeidők. Megreped a pécépokol kapuja, megnyílik a színes VGA-égbolt, és kilépnek belőle a gonosz félistenek, a nindzsanők, s az elbaltázott Kinski–Hauer-paródiák. Kezünk már merevgörcsben feszülne a dzsojsztikra, jól odapörkölnénk, amikor jönnek végre a kéksisakos angyalok. Ne féljetek, most adni, teremteni jöttem közétek – szól halkan Vandamme, a béke hírnöke – s vízen jár, halottakat térít vissza a sírból, megszaporítja a sörben a habot. „Eszpesöli for jú” – súgja a titokzatos nindzsanő, Kájli Minog fülébe, s Nikk Kév kedvenc entörténer pacsirtája végre megérti, hogy ember és ember között a legmeghittebb hangulatot csakis egy alsó állkapoccsal találkozó vasalt bakancsorr képes megteremteni. A sadalúi zsarnok, a gaz Bájszon tábornok kicsit még röpköd a hipertér hullámain, majd egy jól eltalált félmagas rúgás eredményeképpen eggyé válik néhány tucat színes szovjet önrobbanó tévével.

Sajnálattal bár, de azt kell mondanunk, a Streetfighter, a hasonnemű akció-videójáték filmes átirata némileg elmarad a szokásos, egyenletesen erős Van Damme-színvonaltól. A csalódás hangja így talán érthető, bár nem teljesen jogosult, mivel nem veszi figyelembe a mű antidepresszánsokat megszégyenítő lelki hatásait. Beteljesületlen fantáziák realizációja, virtuális bizonyosságtétel: lám, a gyávaságtól bénult kéksisakos elme álmában, Zsanklód ezredes képében, végre rendet csinálhat. A valóság kevésbé virtuális: az akarat gyáván kushad valahol a bágyadt balkáni aljnövényzet mélyén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=894