KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/június
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Ginger Rogers (1911-1995)

• Spiró György: A bűn színpada Égi manna
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Varga Balázs: Godard és a Coca-Cola gyermekei Az amerikai függetlenek

• Almási Miklós: Hozott anyagból dolgozunk A „remake”
• Fáber András: Egy vagány Szűz Jeanne d’Arc színeváltozása
• Szilágyi Ákos: Levelek a Zónából Szergej Paradzsanov
1895–1995
• Péterffy Gabriella: Hét tenger ördöge Kertész Mihály kalandfilmjei
• Molnár Gál Péter: Az extra Artaud, a filmszínész
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A tustoll-kamera Japán animáció
MAGYAR MŰHELY
• Tamás Amaryllis: Zseniális túlélők Beszélgetés Dettre Gáborral
• Ozsda Erika: Minden a kamera előtt Filmfőiskola
KÖNYV
• Györffy Miklós: Mester tanítványok nélkül Beszélgetések Szabó Istvánnal
KRITIKA
• Báron György: Szolgai Művek Elektra, avagy…
• Hirsch Tibor: Vízállásjelentés Rablóhal
• Molnár Gál Péter: Az antitalentum titka Ed Wood
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mielőtt felkel a nap…
• Gelencsér Gábor: Eső előtt
• Takács Ferenc: Bárhol, bármit, bármikor…
• Ambrus Judit: Kisasszonyok
• Tamás Amaryllis: Egy igaz ügy
• Barotányi Zoltán: Streetfighter – Harc a végsőkig
• Mockler János: F. uss T. ovább W. ells

• Bíró Péter: A reklámzabálók éjszakája Reklám

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kisasszonyok

Ambrus Judit

Ha sokat bosszankodtunk már azon, hogy soha egy film, amire kedvenc nagymamánkat, harminc éve csodált hitvesünket, Elek bácsit a harmadikról vagy Lujzi nénit, az oly rendes gyerekvigyázót el tudnánk vinni, akkor lám, itt a megoldás…

Nagypapa és Elek bácsi odalesznek a gyönyörű kisasszonyok láttán, Nagyi és Lujzi néni imádni fogják az aranyigazságokat, mint például azt, hogy a női gyengeség és a szapora ájulás a szobafogság következménye, aztán, hogy a női élet rejtelmeit örök titok övezi, melyet jobb nem bolygatni, valamint azt, hogy ha egy nő úgy érzi, értékei csak a külsejében rejteznek, el fogja hinni, hogy mása nincs is. Harminc éve csodált hitvesünk pedig csibészesen fog ránk kacsintani, mikor az „egy nőt tanítani olyan, akár egy nőstény macskát” mondat elhangzik, hiszen hányszor próbálta már elmagyarázni, hogy…

A film a XIX. századi amerikai írónő, Louisa May Alcott regényéből készült. Nem először filmesítették meg, az 1948-as változatban Elizabeth Taylor is játszott. Egy valóban nagyszerű családról szól, szülőkről, akik elhatározzák, hogy lányaikat függetlenségre nevelik, s arra, hogy ismerjék fel értékeiket, s tudjanak is élni velük. S szól a lányokról, akik végtelenül értékesek, érzékenyek és tudnak bánni szabadságukkal.

Jo, Meg, Beth és Amy története tényleg szép. Ha kölcsönözhetném a film egyik mondatát, miszerint „az írás aranyszabálya, hogy arról írjunk, amit nem ismerünk”, akkor azt mondanám, hogy az eredeti könyv valószínűleg igen finom és lélekemelő lehet. A könyv. A történet. A hősök által képviselt értékek. És persze a filmmel sincs igazán baj, ha csak az nem, hogy kissé avíttas, pont, mint Elek bácsi a harmadikról, vagy a harminc éve csodált hitves…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=891