Láttuk még

Jack, a villám

Sneé Péter

Paul Hogan, a mű címszereplője és írója félt, hogy kiuzsorázott ausztrál akcentusa nem érvényesül majd kellőképpen a helybéli kollégák szózivatarában, ezért néma társat kerített maga mellé. Jóllehet Ben (Cuba Gooding Jr.) testbeszéde, illetve grimaszai felettébb kifejezőek, egy westernt végigmutogatni, sőt, uram bocsá’ végiginzertezni szerencsétlen ötlet. Ismerjük a verbalitás jelentőségét: más volna a világ és a mozi nélküle. (Még a Kopársziget csöndje is zajunktól beszédes.)

Egy kis csapat értelmiségi, a posztmodern generáció kedvelt társasjátékából nehéz kasszasikert csinálni. Hogy mi a nyelvi kapcsolatteremtés szerepe, és hogy szó nélkül el lehet-e a film, nem oly kalandos téma, amit egy New York-i társalgási vígjáték szófordulataival kellene enyhíteni. Hiába veszi elő a klasszikus toposzokat leltár szerint rendre, figurái anakronisztikussá válnak, a világuk meg hihetetlenné.

Jack, a villámkezű, sokat olvas és fecseg. A sajtón mérgelődik, félti a reputációját, és a legkevésbé sem hasonlít ama kemény férfiakra, akik állítólag a Nyugatot birtokba vették. Antikős tehát, orcánkra ütött. Története pedig egy kifakult nevelődési-, vagy kópéregényre emlékeztet inkább, mintsem a jó mozira. Minek nézzük akkor, magunkat csodáljuk benne?

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=780

Cikk értékelése:

szavazat: 1214 átlag: 5.59