Láttuk még

Tanú ne maradjon

Gáti Péter

Napjainkban a bűnözés nemzetközi tevékenységgé vált. Ezt a tényt az újsághírek mellett a krimifilmekben is szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul, főképp, ha nyugati importról van szó. A szocialista országokban készült „bűnöző-filmek” inkább helyi jelenségeket vizsgálnak, s általában külsőségekben hasonlítanak a nyugati produkciókra. Némiképpen meglepetés ezért ez a jugoszláv krimi, amelyben a bűnözés nem ismer országhatárokat, és amely – ez a fontosabb – a műfaj szabályait pontosan betartó profi produkció.

A kasszafúrás mestereiként jegyzett nehézfiúk Bécsben lépnek akcióba. A sikeres vállalkozás után Belgrádban találkoznak újra, kipihenni a fáradalmakat és megvárni, amíg elül a „munkájuk” nyomán támadt vihar. Szorgalmas emberek, tehát otthon sem bírják a tétlenséget. Ekkor lép színre ismeretlen ismerősünk, a jugoszláv nyomozó. Céltudatos, titokzatos és marcona – versenyezhetne bármelyik külföldi kollégájával.

Milorad Laković feszes szerkezetű filmet készített. Minden szereplő, szituáció, zenei motívum a helyén van. Olyannyira, hogy a nézőnek kedve támad pontatlanságok után kutatni. Kegyetlen és elegáns bűnözők, gyönyörű nők, a fegyvert jól kezelő és agyafúrt zsaruk viszik a főszerepet. Igaz, a detektívek kicsit könnyen rátalálnak a helyes nyomra. A színes technika a műfajtól elvárt valósághűséggel adja vissza a golyó lyuggatta véres ingeket, a mérsékelten elegáns szobabelsőket, a feszült és verejtékező arcokat. Izgalmas, színvonalas kommersz-krimit láthat mind az ezeket az alkotásokat kifejezetten kedvelő, mind pedig a vetítésre csak véletlenül betérő mozilátogató.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 47. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7012

Cikk értékelése:

szavazat: 1113 átlag: 5.39