KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A 222-es járat

Faragó Zsuzsa

 

Az esti New York nagyon fényes, nagyon hangos, nagyon színes képeivel kezdődik A 222-es járat című szovjet film. A néző fokozódó érdeklődéssel nézi ezeket a képsorokat, s meglepve tapasztalja, hogy Szergej Asztahov kamerája Jelfedező szimpátiával figyeli a „bűnös város” életét.

Ez a nyitottság már csak azért is figyelemre méltó, mert a film éppenséggel egy szovjet–amerikai konfliktus, egy néhány évvel ezelőtt lezajlott politikai botrány történetét dolgozza fel meglehetős hűséggel: egy szovjet táncosnő-sportoló házaspár amerikai turnéjáról csak a feleség térne haza, idő előtt, hogy a férje disszidálása miatti provokációt megelőzze. Ám az amerikai hatóságok a repülőgépet, fedélzetén száznál több szovjet és amerikai utassal, nem engedik felszállni. Több napos, sok menetes tárgyalás kezdődik...

Pergő kalandfilm helyett komótos politikai krimit rendezett Szergej Mikaeljan. Az érzelmességet viszont jól eltalált arányban adagolt irónia és önirónia mérsékli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5247