KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/június
• Kovács András Bálint: Hiányzó nemzedék Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Hirsch Tibor: Töretlen és megtört filmek Balázs Béla Stúdió 1985/86
• Báron György: A harag napja Szélvihar
• Reményi József Tamás: „Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor” In memoriam H. P.
• Koltai Ágnes: Fotó, film, város Az eltűnt Budapest nyomában
• Durst György: Egy stúdiótitkár feljegyzései Részletek
• Szilágyi Ákos: Profizmus és akadémizmus Az operatőri film és ami azon túl van
• Alexa Károly: A muzeális bestia Halálos tavasz
• Dés Mihály: A száműzött tangó Argentin filmek
• Dés Mihály: Borges és a film
• N. N.: Filmek Borges írásaiból
• Fáber András: Világvége műanyagból Katasztrófák filmen elbeszélve
• Réz András: Lehet-e katasztrófa az élet után?
• Szántó Péter: Denevérháton Airport I–IV.
• Lányi András: Hazabeszélek Bevezetés a filmpolitika gazdaságtani bírálatához
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Donald kacsa nyári kalandjai
• Hegyi Gyula: Nem kell mindig kaviár
• Gáti Péter: Kismaszat és a gézegúzok
• Nóvé Béla: A fehér törzsfőnök
• Bársony Éva: A Coca-Cola kölyök
• Ardai Zoltán: A mallorcai ember
• Baló Júlia: Kicsi, de szemtelen
• Kabai József: Az élet szigete
• Farkas Ágnes: Elnézést, néz ön meccset?
• Máté J. György: A betörés nagymestere
• Schreiber László: Hóbortos népség
• Kapecz Zsuzsa: Választás
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Portrézsargon Ünnep
• Bikácsy Gergely: A giccs artistája Claude Lelouch
KÖNYV
• Szemadám György: Azok a csodálatos rajzfilmesek
KRÓNIKA
• N. N.: Szlovák filmnapok

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Holnapolisz

Sepsi László

Tommorrowland – amerikai, 2015. Rendezte: Brad Bird. Írta: Damon Lindelof, Jeff Jensen és Brad Bird. Kép: Claudio Miranda. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Britt Robertson (Casey), George Clooney (Walker), Hugh Laurie (Nix), Kathryn Hahn (Ursula). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 123 perc.

 

Saját tematikus vidámparkjainak megfilmesítései közül a Disney eddig csupán a Karib tenger kalózai-franchise-zal ért el vitathatatlan sikert, az Eddie Murphy-vel megtámogatott Elátkozott kastély vagy a nótás kedvű barnamedvékre építő A házimaci gyorsabban buktak a radar alá, mint egy elszabadult hullámvasút. A Holnapolisz ugyan nem árasztja magából az önkizsákmányoló alibifilmek alsópolcos műanyagbukéját, de a benne rejlő invenciók ellenére sem képes épkézláb keretsztorit gyúrni a Tomorrowland nevű látványpark köré.

Az optimista jövőkép emlékműveként szolgáló retrofuturisztikus városban Brad Bird (Szuper haver, Hihetetlen család) sikerrel örökíti tovább a vidámparkok és a spielbergi blockbusterek imperatívuszát („ne gondolkozz, ámulj”), csak éppen a pőre spektákulum ellenáll a narratívának. Az elkerekedett gyerekszemekben gazdag nyitány városnézése után Bird mozija csupán villanásnyi képekkel bűvöli nézőjét (és az jövővilágba röpített hősnőjét), de sem az A Boszorkány-hegy szüzséjét recikláló elnyújtott odaút, sem a kiábrándító visszatérés nem ismétli meg az expozíció katarzisát. Ahogyan szembehelyezkedik a jelenkori látványfilmekben eluralkodott apokaliptikus képzelettel, úgy sodródik szükségképpen – a Bird munkáiban eddig jó érzékkel elkerült – giccs felé, a Transformers és Bosszúállók városrombolásainak ellenében kiteljesedő utópia is csak néhány pillanatra enged teret a valóban szárnyaló fantáziának (lásd az Eiffel-toronyból kilőtt rakétát). Amellett, hogy a Holnapolisz egy robotkislány alakján keresztül megpendít valamit a gyermeki nosztalgia perverzitásából, zilált cselekményvezetésével és az Őrtorony címlapgrafikáit idéző zárójelenetével épp azt illusztrálja: kreatív szempontból a repetitív pusztulásképekkel szemben az álnaiv hurráoptimizmus sem alternatíva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12320