KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Isten hozott Németországban!

Barkóczi Janka

Wilkommen bei den Hartmanns – német, 2017. Rendezte és írta: Simon Verhoeven. Kép: Jo Heim. Zene: Gary Go. Szereplők: Heiner Lauterbach (Richard), Senta Berger (Angelika), Florian David Fitz (Philip), Eric Kabongo (Diallo), Elyas M’Barek (Berger), Palina Rojinksi (Sofie). Gyártó: Sentana Filmproduktion / Wiedermann & Berg. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 116 perc.

 

Mi másról szólhatna az év eddig legsikeresebb filmje Németországban, mint az egyre nyomasztóbb menekültválságról. Ez az, amiről mindenkinek van véleménye, amivel kapcsolatban a nagy többség bármikor örömmel kioktat másokat, és amit szinte lehetetlen ilyen vagy olyan érzelmek nélkül, hideg fejjel végiggondolni. Simon Verhoeven merészen beleáll a témába és addig csavargatja a romkom kliséket, míg sikerül egy színét és fonákját felvillantó, helyenként meglepően humoros vígjátékot rendeznie.

Hartmannék, a jólszituált müncheni család, hirtelen felindulásból magukhoz vesznek egy fiatal afrikai menekültet a közeli befogadó állomásról. Az idegen minden értelemben megszínesíti életüket, pláne, hogy a filantróp lendülettől hajtva kevésbé kell saját neurózisaikkal szembesülniük. Míg a pincébe beszállásolt, szelíd házikedvencként kezelt Diallo boldogan nyírja a kerti sövényt, az anya alkoholproblémáitól, a családfő a kapuzárási pániktól, fiatal felnőtt gyerekeik pedig rossz beidegződéseiktől próbálnak szabadulni. A remek színészek, Senta Berger, Heiner Lauterbach, Palina Rojinski, többnyire sikerrel egyensúlyoznak a bumfordi gúny és a túlhajtott politikai korrektség irritáló végletei között, de a dolguk nem egyszerű. A viccesen pergő, ironikus dialógok és a multikulti helyzetkomikum sem fedhetik el teljesen azokat a beidegződéseket, melyek az európai civilizáció lényegéhez tartoznak. Az Isten hozott Hartmannéknál nézettsége rekordokat döntöget, mert a napos oldalát mutatja meg valaminek, ami egyébként igazi tragédia. Kár, hogy a film tényleges társadalmi hatásáról nincsenek a jegyeladási statisztikákhoz hasonló, pontos adataink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13394