KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Francia hétvége

Horváth Eszter

Le Skylab­ – francia, 2011. Rendezte és írta: Julie Delpy. Kép: Lubomir Bakchev. Szereplők: Lou Avarez (Albertine), Julie Delpy (Anna), Eric Elmosnino (Jean), Aure Atika (Tante). Gyártó: Canal+ / Mars Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 113 perc. 

1979 nyara, Bretagne. A nyugati jóléti demokrácia egy békés szeglete, ahol van értelme aktuálpolitikai értelemben vett jobb- és baloldalról vitatkozni, vagy épp arról, ki, mit látott a cannes-i filmfesztiválon, és hogy az amerikai Skylab űrállomás valóban a breton partokon fog-e becsapódni. Mégis az az érzésünk, hogy pontosan ismerjük a helyzetet és a szereplőket, hiszen a film motorja, a hetvenes évek vége iránt érzett nosztalgia akkor is erősen él a nézőben, ha ezeket az éveket történetesen a Vasfüggönyön innen töltötte – a mostani fiatalabb generáció pedig a retro tárgyi kultúra újrafelfedezésén keresztül éli át ezt a nosztalgiát. A Francia hétvége lényegét tekintve akár a Balaton-parton is lehetnénk: nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek kavalkádja, forog a nyárs, folyik a bor (pálinka helyett, igaz, pastis), a plázson pedig mindenki arra kíváncsi, mi van a fürdőruha alatt.

Julie Delpy ötödik rendezése közel áll hozzá, hogy sablonos, a konfliktusokat elsimító, franciás könnyedségű családi vígdráma legyen. Jöhetnek záporok (jönnek is, mintegy megrendelésre, hogy a családtagoknak viccesen jajveszékelve kelljen a házba menekülniük), de a felhők mögül mindig kisüt a nap. A film azonban az érzékeny karakterválasztásnak köszönhetően elkerüli, hogy csupán emlékkönyv-bölcsességek recitálása legyen, s ez többszörösen igaz a gyerekszínészek játékára. Delpy is leginkább akkor mozog otthonosan, mikor a gyerekek történetszálát rendezi: szexuális érésük ábrázolása meglepően hiteles. A tizenegy éves Albertine szemszögéből látjuk a nagycsaládi hétvégét, amelynek során a lány felfedezi a felnőtté válás örömeit és kínjait. A Barbie babákkal imitált, majd unokatestvérével megkapó bájjal újrajátszott ágyjelenet, az első lassúzás a tinidiszkóban, az első szerelmi csalódás mind egy-egy madeleine: saját gyermekkorunkat idézi föl.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11103