|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz igazira várvaVidovszky György
Szilveszter éjszaka kívánságok, fogadalmak hangzanak el az egyik rádióállomás magányosoknak szóló műsorában. Mindenki az igazira vár, és azt reméli, hogy az új év új életet jelent majd. A film négy főhősnője is hasonló gondokkal küzd. Savannah (Whitney Houston) szélhámosokra pazarolja idejét; Bernadine két gyermekével egyedül marad, mert a férje elhagyja őt; Robin komolytalan kapcsolatokba bonyolódik; a testes Gloria pedig erőltetetten szeretné homoszexuális barátjában látni a nagy Őt. Csupa kilátástalan és megalázó helyzet egy magát súlyosan komolyan vevő, 130 perces filmopuszban. A négy feketebőrű barátnő hétköznapi történetei mindig megszakadnak ott, ahol már kínosan világossá válik a rövid jelenetek dramaturgiai kidolgozatlansága, hiteltelensége, közhelyszerűsége. Ha a rendező merített volna D. W. Griffith műveiből, akkor a négy sors párhuzamos bemutatása bizonyára pergő, dinamikus filmmé állt volna össze, így azonban a melankólia helyett az álmosság érzését mélyíti el az unalmat egyre „fokozni” tudó alkotás.
Whitney Houston ezúttal – sajnos – nem énekesnőt játszik, így rajongóinak be kell érniük műkedvelő játékával, aminél partnerei alakítása sem különb. A nagyon „kúl”, laza fiúk rap-es mozdulatokkal hadonásznak, a hölgyek pedig boldogságkönnyektől csillogó szemmel néznek át szeretteik válla fölött hamis ölelkezéseikben. Andalító soul-zene, szerelmes dalokat illusztráló klipes kamerabravúrok kísérik a négy hölgy frizuraparádéjával, alsónemű-kollekciójával szolgáló mélyen igaznak szánt amerikai körképet. Gumiszerelem és rágógumi-konfliktusok dolby sztereóban, a Bravo magazin szexrovatának felületességével.
A film végső tanulsága szerint „minden nőnek szüksége van egy férfira”. Az idézett gondolatot bizonyára jól ismerő magányos fiatalokat a film melodramatikus témája érzékenyen érintheti, mégis rosszul teszik, ha párkeresés helyett ezt a filmet nézik meg – egyedül.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 951 átlag: 5.41 |
 |
|
|
|
