KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Poąová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megközelítések

Bikácsy Gergely

 

Delphine Seyrig mintha csak Mészáros Márta legutóbbi filmjéből lépett volna ki: ideges, fáradt, vibráló szépasszony. Kiszáll kocsijából, megérkezik. Megérkezik egy svájci kastélyba, s ez a világ láthatólag otthonosabb számára, mint volt Hungária avagy Polónia, Pest vagy Krakkó. A kastélyban egyébként – ha nem is Nowicki, de egy „szlávosra vett”, oroszul is tanuló Trintignant várja, s még két unatkozó hölgy. Csehov A három nővér című drámáját készülnek ők filmre vinni. Próbálnak, kacarásznak, lelkiznek, s a végén (bár megkezdődik a forgatás) talán már sejtik is, amit a magyar néző az első pillanattól tudott: az égvilágon semmi közük sincs Csehovhoz.

„Deine Sorge moch» ich haben!” – mondták volna mifelénk az ántivilágban e luxus-testű és luxus-lelkű svájci széplelkeknek, (póriasabban: nincs jobb dolguk jódolgukban?) – mi meg ma arra kérnénk őket legszívesebben, hogy gyorsan hívják meg Ljubimovot a Taganka színházzal, vagy éljenek néhány évet Moszkvában, a Taganka színház mellett. Bármit, csak ne akarjanak egy svájci kastélyban „igazi” oroszok lenni.

A film legfigyelemreméltóbb pillanataiban hamisítatlan paródiába csap át (persze a rendező szándékától függetlenül), de a végén már olyan idétlen, fád és eltévedt tehetségű a mutatvány, hogy ezen sem tudunk felüdülni. Szomorúan ültem a vetítésen, ijedten. Úristen: hát Csehov, meg vele együtt a világkultúrának majdnem a fele most már végleg Kelet-Európa ügye marad, mindez most már csak ránk tartozik, oroszokra, lengyelekre, magyarokra, csehekre, románokra? És azért is szomorúan, mert az új svájci film legjobbjai, Tanner, Goretta és Soutter (hisz ő sem mindig ilyen hamis) oly ritkán jutnak el hozzánk. S hogy épp a legjelentősebb, legtehetségesebb alkotójuk, Tanner miért nem, azt például épp annyira nem értem, mint ennek a filmnek a hősei és létrehozói Csehovot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7984