Magyar MűhelyArt-mozik helyzeteIjesztő diagnózisGorácz Anikó
A magyar art-mozi egykoron virágzó hálózata ma a túlélésért küzd. A válság hátterében gazdasági, szociológiai és kulturális okok húzódnak.
Temetni jöttem a mozit, nem dicsérni – szólna a nem túl derülátó felütés, mikor a mozizás világszerte száz sebből vérzik, most éppen az internetes filmletöltés tűnik közülük halálosnak. De Magyarországon legalább lenne mit elhantolni, és már ez sem kis eredmény, hiszen keleti szomszédunknál, Romániában már a rendszerváltás után összeomlott a mozihálózat, jelenleg mindössze 34 mozi üzemel az egész országban, beleértve a néhány megmaradt tradicionális mozit és az újonnan létrehozott multiplexeket is. A filmművészet pedig a mozi nélkül félkarú óriás, mert legyen bármilyen friss, újító és ütőképes, ahogyan a fiatal román film, a román újhullám az, ha nincs mozi, ahol a közönség hozzájuthat a filmhez, fesztiválsikerek ide, fesztiválsikerek oda, épp azokat nem éri el, akikről és akiknek elsősorban szól. A magyar artmozi-hálózat éppen ezt a missziót igyekszik betölteni lassan húsz éve: felszínen tartani a magyar filmet, és hozzáférhetővé tenni az európai és Európán kívüli művészfilmet; alternatívát adni a közönségnek a multiplex-szabvány hollywoodi filmdömpinggel szemben.
Az artmozi-hálózat alapkoncepciója is ez volt, amikor 1987 végén Port Ferenc, Simó Sándor és Schiffer Pál fejében megszületett az ötlet: párizsi mintára Budapesten is létrehozni egy az európai minőségnek otthont adó mozihálózatot, ami az igényes művészfilmek mellett tartós bemutatási helyet biztosít a magyar film számára. A hálózat, mely mára országos méretűvé nőtt (39 mozi, 67 terem országszerte), a kezdeti időszakban semmilyen állami támogatást nem kapott, a Budapest Film a más területekről származó nyereségét fektette az art-mozik fejlesztésébe. Megindult a mozik műszaki felújítása a Művésszel és a Szinbáddal, majd a többi fővárosi mozi is sorra került. Megalakult a Budapesti Mozi Alapítvány, ennek pénzügyi forrásait szintén a Budapest Film nyereséges tevékenységéből biztosították. Az alapítvány kuratóriuma végezte a filmek besorolását és döntött az art-moziknak járó támogatásról. Lényegében az itt alkalmazott támogatási modellt vette át a Magyar Mozgókép Közalapítvány, amikor az art-mozik támogatása helyet kapott a Mozgóképtörvényben.
A hálózat akkor kezdett el vidéken is gyarapodni, amikor a hagyományos kereskedelmi mozik már nem tudták felvenni a versenyt a multiplexekkel, de néhány vidéki önkormányzat vagy moziüzemeltető továbbra is fontosnak tartotta a filmszínházak fenntartását. Az art-hálózathoz való csatlakozás a vidéki mozik számára nélkülözhetetlen anyagi forrást és technikai fejlesztést biztosított. A kétezres évek elején az állam létrehozott egy műszaki fejlesztési alapot; ennek keretében három év alatt egymilliárd forint került szétosztásra azok között az art-mozik között, amelyek vállalták a hosszú távú üzemeltetést. A kifejezetten műszaki, technikai fejlesztésre fordított pénz 80%-át vidéki art-mozik kapták, mert ezek rosszabb állapotban voltak, mint a budapestiek.
Újabb lökést adott a vidéki mozik csatlakozásának a 2003-as Mozgóképtörvény támogatási rendszere, ami a gazdasági fennmaradáshoz szükséges minimumot biztosította a mozik számára. A Mozgóképtörvény az art-mozit megőrzendő, fejlesztendő értéknek tekinti. Benne meghatározták az art-mozi üzemeltetésének kritériumait, az art-mozi üzemeltetőinek járó normatív támogatás szabályait, és definiálták az art-film fogalmát, amely kategóriába a Filmiroda mellett működő Filmbesoroló Bizottság döntése alapján kerülhetnek a filmek (a törvény értelmében a magyar film automatikusan az art-filmekkel megegyező támogatásra jogosult). A Mozgóképtörvény másik fontos vívmánya, hogy az art-filmek forgalmazóinak is normatív támogatást nyújt, ami a mozik filmmel való ellátottságát, változatos kínálatát hivatott biztosítani.
Az artmozi-hálózat legismertebb és legnépszerűbb moziját, a Művészt elsők között újították fel; a hálózaton belül tartósan ez a mozi örvendett a legnagyobb látogatottságnak. Az 1995 és 2005 közötti fénykorban a 240 ezres éves látogatószámot is elérte az időközben öttermesre duzzadó mozi, 2005-től azonban a nézőszám évről-évre csökken. 2007-ben 170 ezer jegy kelt el a pénztárakban. A mozit két évtizede vezető Szabó Márton szerint a 2008-as év vízválasztó lesz a Művész és a többi art-mozi életében is. A nézőszám annak ellenére esik vissza minden évben, hogy a mozi egyre hosszabb ideig van nyitva: egyműszakosból mára két és fél műszakos nyitva tartásra álltak át, ennek ellenére 2008-ban 30%-kal kevesebb látogató váltott jegyet.
A Művész igazgatója szerint korábban még sikk volt moziba járni, a kulturáltsághoz hozzátartozott, hogy az ember tudjon bizonyos rendezőkről, lássa a fontos filmeket, be tudjon kapcsolódni egy ilyen tárgyú diskurzusba. A mozi, a film ma már nem tartozik az általános kulturáltsághoz, még a nagy filmek, fontos rendezők sem részei a műveltségnek, ahogy voltak még a kilencvenes években Greenaway, Almodóvar, vagy Wenders. Az emberek persze ma is rengeteg filmet néznek, jót-rosszat vegyesen, de a butítás, a bulvárosodás, az elmúlt tíz év kereskedelmi mozikínálata, tévéje, sajtója a kultúra elértéktelenedéséhez vezetett, így a filmekkel szemben támasztott igényszint is csökkent. „Alapvető gond, hogy a bemutatott filmek átlagszínvonala alacsony, a művészfilmeknél is gyakran az az érzésem, hogy ezt a filmet már láttam. 2008-ban eddig talán egy vagy két olyan film volt, ami felkavarta az állóvizet; az elmúlt két-három évben a legtöbb művészfilm egyszerűen nem robbant: semmiféle kritikai vagy nézői visszhangra nem talált” – mondja Szabó Márton.
A 175 fős nagyteremben mostanában a 100 fő már „teltháznak” számít, a pótszékes előadásokról, a meghirdetés nélküli teltházas vetítésekről már csak a veterán mozigépészek anekdotáznak. A kilencvenes években a Művész havi 2-3 friss premierrel szépen muzsikált, és nem volt ritka, hogy egy film több évig, joglejáratig műsoron volt, ma viszont néhány hét, esetleg két-három hónap alatt kifut a legsikeresebb film is. A „filmtemető” előadás ma már történelem, az viszont egyre gyakoribb, hogy a bemutató hetében a Művész egy filmet összesen négy előadásban játszik, a teremkapacitáshoz viszonyított átlag nézőszám 25%, ami a második héten tovább csökken. A Művész számtalan módon igyekszik színesíteni programját, fesztiválokkal, filmhetekkel: lengyel, spanyol, dán, svéd filmhéttel próbálja legyőzni az érdektelenséget, de ezek sem hoznak tartós fellendülést, sőt ellenkezőleg, a korábban oly népszerű tematikus hetek nézőszáma is a felére csökkent.
De kínálhatja egy árus a legnemesebb, legkülönlegesebb portékát egy piaci standon, ha az emberek vásárlási szokásai időközben megváltoztak: bevásárlóközpontba járnak piac helyett. A multiplexek megjelenése korábban nem okozott jelentős visszaesést az art-mozikban, mert a kínálat jelentősen eltért, és a két mozi-típus közönsége között sem volt jelentős átfedés. Mára ez gyökeresen megváltozott: a multiplex közönsége továbbra sem jár art-moziba, viszont az art-mozi látogatói járnak multiplexbe, ha számukra érdekes filmet vetítenek. „A multiplexek (átlagosan 15%-os kihasználtsággal működnek) a nézők becsalogatása érdekében folyamatosan frissítik a kínálatot, szinte zabálják a filmeket, ezért előszeretettel vesznek fel art-besorolású, de közönség felé nyitott alkotásokat műsorukra. Ez oda vezetett, hogy egy korábban tipikusan Művész-, Szindbád-film, amilyen a Volver, a Piaf vagy az Őfelsége pincére voltam, amelyek öt évvel ezelőtt fél évig kitartottak volna e két mozi műsorán, most másfél hónap alatt átfutottak a magyarországi mozihálózaton, mert a multiplexekben is hozzáférhetőek voltak” – mondja Port Ferenc, az Art-mozi Egyesület elnöke.
A Művész számára, ahogyan a többi art-mozi számára is, a legnagyobb kihívást a nézőszám csökkenése jelenti. A fiatal értelmiségből már nem termelődik ki az art-mozik törzsközönsége, mert általános tendencia, hogy a fiatalok ma egyre kevesebbet járnak moziba. A középiskolás és egyetemista korosztályban általánossá vált az internetes filmletöltés, ami komoly konkurenciát jelent a mozinak (a televízió sosem volt elég naprakész és színes választékú, hogy a filmszerető közönség számára konkurenciát jelentsen a mozival szemben, de az internet a mozinál is naprakészebb, a választék pedig szinte korlátlan). Az internet-generáció többnyire beszél angolul, vagy más idegen nyelven, így a magyar szinkront, magyar feliratot sem kell kivárnia.
Korábban a mozi-közönség kétharmada negyven év alatti volt, a törzsközönséget a 15-30 év közötti generáció adta, ma viszont az ötven fölötti generáció az aktívabb mozilátogató; a Művészben is akkor megy jól egy film, ha ezt a korosztályt célozza meg. Lehetséges, hogy a jövőben a mozi látogatói – akárcsak a színházéi – a nyugdíjasok lesznek, hiszen az ötven fölöttiek még úgy szocializálódtak, hogy moziba járni a szórakozáshoz és a kultúrához egyaránt hozzátartozik, a fiatalok viszont a kulturális szempontot kevéssé veszik figyelembe, a szórakozásnak és a filmnézésnek pedig számos más módját ismerik és használják. A Budapesti Mozi Közalapítvány ezért támogatja azokat a középiskolákat, amelyek a mozgóképoktatáshoz kapcsolódó filmeket moziban kívánják megnézni, ezzel próbálják meg rászoktatni a fiatalokat a mozi-látogatásra a néző-utánpótlás, néző-nevelés részeként.
A fiatalok elszakadása a mozitól a Művész közösségi hely, találkahely mivoltát is megszüntette, pedig az art-mozik indulásakor a hálózat kitalálói azt is szem előtt tartották, hogy ezekre a mozikra a fiatal értelmiségi törzsközönség találkozóhelyként, közösségi térként tekintsen. A mozi mellett üzemelő kávézók, könyvesboltok olyan kulturális térré alakították ezeket a vetítőhelyeket, ahová az emberek a filmért jönnek be, de a filmnézés kapcsán közösségre is lelhetnek. Az art-mozik túlélésének egyik útja lehet, ha a kizárólagos filmvetítés helyett a multikulturális, közösségteremtő funkcióra helyezik a hangsúlyt az üzemeltetők.
A 2008-as év első negyedévében tapasztalható 30%-os nézőszám-visszaesés az Art-mozi Egyesületet az okok számbavételére késztette, és arra jutottak, hogy ez nem csupán egy kisebb hullámvölgy, hanem tartós tendencia, amit megállítani valószínűleg nem, de mérsékelni talán lehet. A számos ok közül Port Ferenc, az egyesület elnöke kiemelte a Filmiroda mellett működő Filmbesoroló Bizottság szigorú, arisztokratikus magatartását a filmek art-besorolásának meghatározásakor, ugyanis az elmúlt időszakban a bizottság kizárta az art-besorolásból a közönség felé is nyitott művészfilmeket, az indoklás pedig az volt, hogy ezek a filmek nem a magas művészetet képviselik. Így történhetett meg, hogy nem kapott art-besorolást Woody Allen legújabb filmje, a Kasszandra álma, vagy a Két nap Párizsban, a Van barátod, a Michael Clayton, az Egyedül nem megy, vagy a Gyilkos ígéretek, ezért aztán a forgalmazók több filmet, köztük a Nem vénnek való vidék című Coen-filmet, vagy a Vágy és vezeklést már nem is vitték a bizottság elé. Port Ferenc, mint a forgalmazással is foglalkozó Budapest Film vezérigazgatója, hozzátette: „a fellebbezés rendje nem megfelelő, hiszen a forgalmazónak személyesen a miniszterhez kell fellebbeznie, a miniszter ezzel foglalkozó munkatársa pedig eddig kivétel nélkül elutasította a fellebbezéseket. A fellebbezésekről egy független szakértői bizottságnak kellene döntenie, olyan filmszakembereknek, akik járnak nemzetközi fesztiválokra, ismerik a legújabb trendeket, a nemzetközi filmkínálatot, és kompetensek a felülbírálatban. Az a változás is kívánatos volna, hogy az A-kategóriás fesztiválok versenyprogramjában való szereplés automatikusan biztosítsa az art-besorolást Magyarországon, akkor a forgalmazók legalább arra számíthatnának, hogy a Filmbesoroló Bizottság nem bírálja felül a Velencei vagy a Cannes-i Filmfesztivál előválogató zsűrijét”. A filmforgalmazókat elbizonytalanította az elmúlt időszak filmbesorolási gyakorlata, hiszen anyagilag sem biztos, hogy megéri a magyarországi forgalmazás, ha az art-mozik nem tűzik műsorukra a filmet. Így viszont előfordulhat, hogy néhány értékes európai művészfilm csak filmnapokon, filmheteken látható majd hazánkban. A forgalmazók helyzetét az is nehezíti, hogy az MMK filmterjesztésre elosztható támogatási kerete az elmúlt években nem növekedett, Port Ferenc szerint „a külföldi filmekre adható forgalmazási támogatás összege mára olyan nevetségesen alacsony lett, hogy ilyen támogatás mellett a forgalmazók üzleti alapon nem vállalkoznak a minőségi filmek behozatalára vagy arra, hogy egy-egy filmet magasabb kópiaszámmal futtassanak”. Ez az egyik oka a mozisok által tapasztalt választék-problémának: a filmválaszték szűkülésének és szürkülésének.
„Ha az art-besorolású filmek száma kevés, vagy nem olyan jó a minőségük, akkor mélyrepülés tapasztalható az art-mozik nézőszámában. És ha nincs az art-mozik kínálatában néha egy közönségbarát művészfilm, egy húzófilmnek nevezett alkotás, akkor elszoknak a nézők az art-moziktól” – mondja Bakonyi Vera, az MMK Filmterjesztési Szakkollégiumának vezetője.
Bakonyi Vera szerint a nézőszám-csökkenést azzal talán meg lehetne állítani, ha több film kerülne az artmozi-hálózatba. A termek digitális vetítőrendszerrel való ellátása – ezt a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja – lehetőséget adna olyan filmalkotások bemutatására az art-mozikban, amelyek nem 35 mm-es filmre készültek, mint például a dokumentumfilmek, kisjátékfilmek, kísérleti filmek és animációs filmek többsége. Ezeknek a filmeknek az art-hálózat felvevője lehetne; láthatóvá is tenné ezeket az alkotásokat, és színesítené is a mozik kínálatát. A technikához azonban tartalmat is kell találni, mert vannak alkotók, jogtulajdonosok, akik jelenleg még mereven elzárkóznak a digitális forgalmazástól. A szélessávú interneten vagy dvd-n keresztül történő vetítés a vidéki mozik helyzetét is megkönnyítené, hiszen nem kellene hónapokat várni egy kópiára, így frissebb lenne a filmválaszték.
A filmterjesztési lánc napjainkban gyökeres változáson megy át; egyre gyakoribb, hogy a mozi-bemutatóval szinte egy időben kijön a dvd, fél év múlva pedig már tv-premierje van a filmnek. Ezek a változások együtt járnak azzal a szemléletbeli változással, hogy egy film esetében már nem csak a mozibevételek számítanak, hanem az egész terjesztési lánc összbevétele, így a mozi két új funkcióval bővül amellett, hogy megmarad a film és a közönség első találkozási helyének: egyfelől az egész terjesztési lánc szempontjából promóciós funkciót lát el, másfelől a moziban elért siker árazza be a film forgalmazási értékét. Amerikában már most háromszor annyi filmet néznek meg legálisan az interneten, mint moziban; ez a tendencia nálunk is ilyen irányba halad, de egyelőre még az illegális letöltések aránya jóval nagyobb, ennek legálissá tételére tett első hazai kísérlet a Filmklik.hu.
Végül, de nem utolsósorban, a forgalmazók és mozi-üzemeltetők szerint a jegyárak még mindig nagyon alacsonyak: bár az átlagfizetéshez viszonyítva magasak, főleg, ha ehhez kapcsolódik valamilyen egyéb fogyasztás is. Mivel azonban nagyságrendekkel drágább jegyárak mellett a színházak teltházas előadásokkal futnak, inkább egy radikális kulturális átstrukturálódásnak vagyunk tanúi. A kultúrára egyre kevesebb pénzük van az embereknek, ezért a kultúrának inkább olyan szegmensére adják ki a pénzt, amit otthon nem érnek el. Márpedig filmet lehet nézni tévében, interneten, teszkó-gazdaságos dvd-kiadásban, így lassan a mozi luxussá válik. A kultúra hierarchiájában a mozi egyre lejjebb kerül, az art-mozik helyzetét pedig még az is nehezíti, hogy a művészfilm egyre nehezebben érthető a kereskedelmi mozikínálaton felnövő generációk számára. „Sem az intellektuális munka, sem a művészfilmek befogadásához szükséges empátia nem divat ma Magyarországon” – mondja Szabó Márton, a Művész Mozi vezetője.
Port Ferenc szerint a nézőszámcsökkenés megállítása érdekében meg kellene oldani a filmszakmai problémákat, mint amilyen az art-besorolás bizonytalansága, az MMK-nál pedig erősebb szűrőre volna szükség, hogy sok közepes minőségű, látogatót nem vonzó, de fesztiválsikerre sem esélyes magyar film helyett a minőségi filmek kapjanak teret. Az art-mozik nehéz gazdasági helyzetének enyhítéséhez a likviditási zavarok megszüntetése is elengedhetetlen, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a finanszírozás, a normatív támogatások kifizetése nem csúszik állandóan.
„A rezsi, a költségek növekedtek, a támogatás csökkent, a nézőszám csökkent, ez a három összetevője az art-mozik gazdasági nehézségeinek. Sajnos sok mozi a bezárás szélére került, sőt, néhány már be is zárt. Az art-mozik az összes tartalékukat felélték 2008-ra, égető szükségük lenne külső forrásra, hogy tovább működhessenek. Kizárólag normatív támogatásból nem lehet eltartani egy mozit, hiszen a mozi célja, hogy sok nézőt vonzzon, akik hozzájárulnak a fenntartáshoz” – mondja Bakonyi Vera.
A mozizás és az art-mozik létét számos jelentős változás befolyásolja, melyek között éppúgy találunk gazdasági jelenségeket (növekvő költségek, alacsony támogatás, csökkenő piaci kereslet stb.), mint szociológiai változásokat, amilyen a filmbefogadás módjának és körülményeinek megváltozása; a kultúra átstrukturálódása és devalválódása, valamint a fiatalok életmódjának, értékrendjének és szokásainak átalakulása.
A megkérdezett szakemberek abban azonban egyetértettek, hogy nem kell még temetni a mozit, hiszen a mozivarázs, az illuzórikus valóság közösségi élményként történő megélése a XXI. századi ember számára is fontos, legfeljebb ritkábban és kevesebben veszik majd igénybe.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1213 átlag: 5.62 |
 |
|
